Gyerekként mindig érdekelt a természet, sokat kirándultunk, és emellett rendre egy kisebb állatkertünk volt a második emeleti lakásunkban, így az egyik legszerencsésebb gyereknek éreztem magam. 5 évig a Fehérkereszt Állatvédő Liga legtöbb állatot ideiglenesen befogadó családja voltunk, több ezer kutyát, macskát ivartalaníttattunk, és kerestünk nekik gazdát még azokban az időkben, amikor nem volt internet. Mellettük még egy egész kisállatkereskedés palettája megfordult nálunk.

Az iskolás éveim alatt válogatott kajakozó voltam, és ennek köszönhetően nagyon sok helyre eljutottam vagyonosnak nem mondható hátterem ellenére is. A sportolás kitartásra nevelt, megtanultam egyszerre több területen is helytállni, és közben rengeteg barátot szereztem. Férjemmel és legrégibb barátaimmal is ebben a társaságban találtunk egymásra. Korosztályos világ- és Európa-bajnoként, valamint mexikói színekben felnőtt Pánamerika-bajnokként viszonylag korán zártam pályafutásomat, mert új célokat tűztem ki magam elé. 22 éves voltam mikor férjemmel hazatértünk Mexikóból, megszültem a lányunkat, akire mindig a legbüszkébb leszek. Amikor egy éves lett, felvételt nyertem az ELTE-TTK Környezettan BSc. szakára, ahová fél évig még együtt jártunk. 2017-ben végeztem el ugyanitt a Környezettudomány MSc. szakot. Közben 2012-13-ban visszamentünk egy időre Mexikóvárosba, ahol fél évet dolgoztam önkéntesként az egyik helyi egyetem endemikus állatait – mexikói axolotl – kutató központban (UAM-CIBAC). Itt nagyon sok hasznos tudásra tettem szert, melyet egyszer szeretnék itthon is kamatoztatni. A szakdolgozatomat és később a diplomamunkámat az Állatrendszertani és Ökológiai Tanszéken végeztem, mindkettő témája azt vizsgálta, hogy miként hat a klímaváltozás egyes állatcsoportokra.

2016 március közepe óta, a kezdetektől Ligetvédő aktivista vagyok. Ebben az önszerveződő, civil csoportosulásban közel annyi ismeretet szereztem a környezetvédelemről, annak sajnálatos módon sanyarú sorsáról, a városi lakosság sokszínűségéről, mint az egyetemen. Tulajdonképpen az egyetemen megtanultam, hogy mit, és hogy kellene csinálni, majd aktivistaként megtapasztaltam, hogy mi, miért, hogyan nem működik úgy, ahogy annak ideális esetben működnie kéne. 2018-ban önkéntes lettem a magyarországi Jane Goodall Intézetnél. Ez a lehetőség a városligeti pusztítások során szerzett csalódásokra nyújtott számomra egy kis menekülőutat, mert itt jobban érzem, hogyha elérünk kisebb sikereket, és a munkánk mellé nem, vagy csak alig jönnek oknélküli, jogtalan kritikák. A pálmaolaj-ellenes csoport vezetője lettem. Jane Goodall személyisége, mondandója feloldott bennem számos gátlást, valamint reménnyel tölt el mind a mai napig az optimizmusa.

Próbálok minél nagyobb figyelmet szerezni a környezetünket érintő legsúlyosabb problémáknak, hogy azok a lehető leghamarabb megoldásra kerüljenek. Meglátásom szerint a legjobb mód erre a személyes beszélgetés és a példamutatás. 2013 óta télen-nyáron biciklivel járok szinte mindenhova, hogy hitelesen tudjam állítani, hogy a városi, helyi közlekedésnek ez az egyik legjobb módja. 2018 októberében programíróként csatlakoztam Puzsér Róbert 2019-es önkormányzati választásokra készült Sétáló Budapest Program stábjához. A programírás és a kampány során az új feladatok mellé új barátokat szereztem, már ezért nagyon hálás vagyok.

Egyelőre a legfontosabb dolog az életemben, hogy jó családanya legyek, ezért a karrieremet egyelőre háttérbe szorítom, vagyis az önkéntes munkák során, hobbiként építgetem.