Habzó szájjal kiabálunk, hogy miért nem irtják már ezeket a vérszívó nőstény szúnyogokat, miközben saját felelősségünkről teljesen megfeledkezünk és csak a kemikáliás védekezésben hiszünk. Nagyon tanulságos kell, hogy legyen a 2019-es év mindenki számára.
Az elmúlt napokban mindenki tombol a rengeteg szúnyog miatt. Erre természetesen megvan az okuk, de alig akadt olyan, a témához kötődő komment, vagy kiírás, mely előrelátó lenne a jövőre nézve. Gyerekek fejelnek össze szúnyoghessegetés közben és orrukat is törik, a strandon még a napon sem lehet megmaradni, kültéri programok, rendezvények maradnak el és nem mernek a természetbe kirándulni az emberek. Habzó szájjal kiabálunk, hogy miért nem irtják már ezeket a vérszívó nőstény szúnyogokat, miközben saját felelősségünkről teljesen megfeledkezünk és csak a kemikáliás védekezésben hiszünk. Nagyon tanulságos kell, hogy legyen a 2019-es év mindenki számára.
Hím és nőstény szúnyogok ezrei bújtak meg a falon (Tiszaújváros)
Miért csak rövidtávon tudunk gondolkodni?
Jómagam a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben élek, dolgozok és művelem kis veteményesem. A telepen bő 100 pár fecske (füsti és molnár fecske) mellett tucatnyi denevér, béka és egyéb madár segít nekünk a szúnyogok elleni harcban. Habár vizek vesznek körbe minket (Tisza, Holt-Tisza, Takta, Sajó, Hernád, mocsarak) a tanya 50 méteres vonzáskörzetében alig van szúnyog. Nappal sem napon, sőt még árnyékban sem támadnak meg tömegesen.
Az élőlényekről az életben maradás miatt energiaminimumra törekednek. Jól látszik ez a fecskéken is. A fészekből kirepülve nem mennek messzebb ötven méternél és már vissza is röppentek a fiókákhoz. Fűmagasságban repülnek, mivel ott vannak megbújva a szúnyogok.
Jött volna egy csoport hozzánk a napokban és mivel a településeket nagymértékben ellepték a szúnyogok, nem mertek kijönni, hiába mondtuk nekik, hogy itt alig van pár darab…. elgondolkodtató.
Molnár fecskék eső után sarat gyűjtenek házuk építéséhez
De álljon itt egy másik pozitív példa is!
Debrecen közelében, Józsán van egy kertesház, mely udvarán egy tíz köbméteres kis kerti-tó van. A tulajdonosok felfigyeltek arra, hogy a díszhalaikon kívül más állatok ezrével jelentek meg a vízben. Ebihalak!
Hibába tűnt sok esőnek a májusban lehullott csapadék, összességében a vizes élőhelyek, tehát a kétéltűen szaporodó közege drasztikusan zsugorodik. Ezért oázisként tud egy ilyen tó működni. Vélhetően zöldvarangy tette le petéit a vízben. Pár hét alatt kis békák százai fogják ellepni a kertet és a szomszédokat, akik nem csak ebihal korukban, hanem békaként is rengetek szúnyoglárvát, szúnyogot fogyasztanak.
Ebihalak ezrei fejlődnek a kicsiny tóban (Örökzöld)
Az ebihalak mellett szitakötő lárvák, hátonúszó poloskák is szép számmal vannak a tóban. Partja kövekkel van kirakva, ahova a közeli méhésztől a méhek sorra járnak inni, kaptáruk hűtésére elegendő vízmennyiséget begyűjteni. Viszont ami nincs, vagy elenyésző számban az a szúnyoglárva és a szúnyog! Ennek szimplán annyi az oka, hogy itt a kertben a természet egyensúlyban van önmagával. Ezt az egyensúlyt borítottuk mi fel és nagyon fontos lenne a saját érdekünkben, hogy mihamarabb visszaállítsuk! Erre már rendelkezésünkre állnak a technológiák, a tudások….. csak az akarat hiányzik!
Méhek a tó partjára rakott köveken. Isznak.
Mi is tehetünk ki virágalátétben vizet, mely nem csak a rovaroknak, hanem a környéken élő madaraknak is hasznos!
A fent említett két példa igaz lokális jellegű és nem feltétlen lehet globálisan értelmezni, de ne feledjük, hogy a sok kis lokális tett globálissá adódik össze!
Tegyünk együtt ezért, közösen! Bízzunk végre a szakemberekben!
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
A Szolnoki Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Fakultásán szereztem főiskolai diplomát tájgazdálkodási mérnökként, majd a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karon végeztem mesterképzésen természetvédelmi mérnökként. Alapító tagja voltam a DEHÖK Hallgatói Környezetvédelmi Bizottságnak, majd annak elnöke másfél évig, azóta is alumniként segítem munkájukat. A „Szeretem Szolnokot” pályázaton díjazott, amiben a város természeti értékeit mutattam be. Részt vettem a Szolnoki Települési Értéktár természeti értékeinek kialakításában. Ajánlásomra kiemelt nemzeti értékké vált a Tiszavirág, tiszavirágzás. 2012 óta folyamatosan jelennek meg a természetet népszerűsítő cikkeim, fotóim a National Geographic magyarországi weboldalán, az Élet és Tudomány, a Természet-Búvár, a Debreceni Egyetem Egyetemi Élet ZöldDebítő hasábjain. Cikkeim és fotóim hazánk élővilága mellett Európa és az Amerikai Egyesült Államok flóráját és faunáját is részben megjeleníti. Fontos feladatomnak tartom a könnyen emészthető, természeti értékek mellett az agráriumot is bemutató, cikkek írását, melyekben próbálom megtalálni az egyensúlyt a természet és az emberiség között. 2013. április 27-től - szakértői titulusa mellett - az ecolounge újságírójaként is tevékenykedem. 2014. decembere a Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzsere vagyok. Nevemhez fűződik a Denevér Nap 2017 őszén létrejött esemény. Arnóton gyurgyalagokat, Tiszafüreden odúlakó madarakat védünk. Egy általam nevelt és egy szelídített bivalyaimmal (Kobold-Goblin) környezeti nevelést folytatok, célközönségben a gyermekek. A Tiszatáj Természet- és Vadgazdálkodási Kihelyezett Tanszék létrejöttében és működésében kiemelt szerepem van. Ennek keretén belül marhaetológiával kezdtem el foglalkozni. Jelenleg Természetpedagógus szakirányú továbbképzésen folytatom tanulmányaimat.