A hegyi gorillák kevesebb szoros kapcsolatot alakítanak ki, ha nagy csoportban élnek – feltételezi egy új kutatás
A Dian Fossey Gorilla Alapítvány (Fossey Alapítvány) és az Exeter Egyetem kutatói hét különböző fajta társas kapcsolatot figyeltek meg gorillák között, változatos kötődési szintekkel: lehetnek szorosak, mint az anya-kölyök viszony, vagy „lazák”.
A hegyi gorillák általában 12-20 egyedből álló csoportokban élnek, és a tanulmány szerint ez a csoportméret az, ahol a társas kapcsolatok a leggazdagabbak. Az ennél kisebb és nagyobb (akár 65 gorillából álló!) csoportokban kevesebb fajta kapcsolat figyeltek meg a kutatók.
Dr. Robin Morrison, a Fossey Alapítvány és az Exeteri Állatviselkedés-kutató Központ munkatársa szerint: „Gyakran feltételezzük, hogy a nagyobb csoportokban élő állatoknak sokszínűbb és összetettebb társas élete van. Ennek ellenére kutatásunk azt bizonyítja, hogy nagyon nagy gorillacsoportokban, ahol az egyedeknek nagy mennyiségű kapcsolatot kell fenntartaniuk, ezek kevésbé változatosak – itt a legtöbb kötődés a gyenge kategóriába sorolható.”
„Szoros kapcsolatok ettől függetlenül megfigyelhetőek a nagyobb csoportokban, de a kapcsolatok összességének kisebb hányadát teszik ki. Nem tudjuk biztosan, miért van ez így, de talán az áll a háttérben, hogy a gorillák rendelkezésére álló idő és szellemi energia bekorlátozza azt, hogy mennyi adott szorosságú kapcsolatot tudnak fenntartani. Megtartják a kulcsfontosságú viszonyaikat, de a csapat többi gorillájával gyengébb kapcsolatokat tartanak fenn."
„Társas csoportban élni szellemi tevékenységet igényel”, teszi hozzá Dr. Morrison. „Nem véletlen, hogy a társas evolúció egyik jelentős gondolata az, hogy az ember nagyméretű agya és a nyelv, amit használunk azért fejlődtek ki, hogy meg tudjunk birkózni a társas kapcsolatok komplexitásával”.
A kutatócsoport a Fossey Alapítvány megfigyelési eredményeit használta fel, melyet a ruandai Volcanoes Nemzeti Parkban élő 13 gorillacsoporton végeztek 12 éven keresztül. A parkban élő hegyi gorillák száma az elmúlt években növekedett, ami talán magyarázat lehet a szokatlanul nagy csoportok létrejöttére.
A gorillák stabil társas csoportokban élnek, amiben az egyedek nappal együtt mozognak és táplálkoznak, éjjel pedig egy fészkelő helyen térnek nyugovóra. A tanulmány során a gorillák „közelségéből” – azaz abból, hogy az egyedek mennyi időt töltenek egymás közvetlen közelében - következtettek a társas kapcsolatok jellegére. „Sok emberszabásúnál a társas viszonyt a kurkászás időtartama határozza meg”, mondta Dr. Morrison. „A gorillák viszont a legtöbb emberszabásúnál kevesebb időt töltenek kurkászással. A gorilla társadalomban inkább az mérvadó, hogy az egyedek ki mellé ülnek le és ki mellől mennek el.”
A megfigyelési adatok mintázatokat mutattak a gorillák társas viselkedésében, a kutatók ezekből állapították meg a kapcsolati kategóriákat. Ezeket a kategóriákat elhelyezhetjük egy skálán, amit a „közeli” és „távoli” kapcsolatok határolnak, pontos meghatározásuk viszont nehéz, ugyanis egyszerű kifejezésekkel, mint „legjobb barát” vagy „közeli barát”, nem leírhatóak.
Lauren Brent, a University of Exeter professzora szerint:
„Egy bizonyos méreten felül nemcsak a csoportok szintjén, hanem egyedszinten is változatosabb volt a gorillák társas viselkedése – egyes gorillák társas kapcsolatainak komplexitása nagyobb volt, mint másoknak. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy függetlenül attól, hogy emberről, gorilláról vagy más szociális állatfajról van szó, nem éljük meg a társas létezést egyformán.”
A kutatók rámutattak arra, hogy a társas kapcsolatok változatossága a gorilla egyedek esetében kortól és nemtől is függ. A hímek és a nőstények is sokféle kapcsolattal rendelkeznek fiatalként, de ez az életkorral változik. Míg a nőstények serdülő-és felnőttkoruk alatt nagyjából ugyanolyan változatos kapcsolati hálót tartanak fenn, a hímeknél ez a változatosság hirtelen lecsökken a serdülőkor kezdetekor és minimumra esik kb. 14 éves korukra.
Ebben az életkorban a hímek már számos jelét mutatják a nemi érettségnek, de még jó pár évvel a reprodukciós érésük előtt vannak. Továbbá ilyenkor döntik el a hímek, hogy elhagyják-e a csoportot, amelyben születtek – s ennek meglépésére készülve elszigetelhetik magukat a csoport többi tagjától. Ha úgy döntenek, maradnak, ahogyan a hímek kb. fele tesz, felnőtt korban fokozatosan felépítenek egy gazdag társas kapcsolati hálót, miközben betöltik fontos társas szerepüket, mint csoportvédelmezők és utódnemzők, gondozók.
A kutatási eredmények hasznosak lehetnek a gorillák védelme szempontjából, például hozzájárulhatnak a fertőzések terjedésének megakadályozáshoz. „A társas kapcsolatok jobb megértése által a fertőzések e csoportokban való terjedését is jobban megérthetjük” - állítja Dr. Tara Stoinski, a Dian Fossey Gorilla Alapítvány elnöke és ügyvezető igazgatója, egyben a kutatás társszerzője. „Ez a hegyi gorillák szempontjából most kiemelkedő jelentőségű, mert a betegségek jelentik az egyik legnagyobb veszélyt számukra. Sok emberi kórra, például az ebolára is fogékonyak, és nagyon valószínű, hogy amennyiben kapcsolatba kerülnének vele, a COVID-19 is megfertőzné őket. A hegyi gorillák hosszútávú megfigyelése és védelmezése nemcsak a faj fenntartása szempontjából elengedhetetlen – rengeteget tanulhatunk ettől az intelligens társas fajtól arról, hogy a miénkhez hasonló összetett társas viselkedés hogyan alakulhatott ki.”
Fordította: Nagy Anita
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Dr. Jane Goodall 1977-ben hozta létre a Jane Goodall Intézetet a csimpánzok és élőhelyük védelmének érdekében. Az azóta eltelt idő alatt pedig már a világ 24 országában alakult Jane Goodall Intézet, s a globális hálózat összesen több mint 110 országot foglal magában. 1991-ben Dr. Goodall, a fiatalságba vetett hite és reménye jeleként útjára indította a Roots & Shoots környezeti nevelési programot, aminek tagjai aktív környezetvédelmi programok által azóta is nap mint nap enyhítik a bolygónkra nehezedő terheket.