Az indiai Auroville 1968-ban született két, spirituálisan elkötelezett ember, Sri Aurobindo, a függetlenségi mozgalom aktivistája és egy francia okkultista hölgy, Mirra Alfassa ötletéből, az indiai kormány és az UNESCO támogatásával.
A város tulajdonképpen egy jógikus közösségből nőtte ki magát, azzal a céllal, hogy itt az emberek harmóniában élhessenek egymással és a környezettel, szem előtt tartva lelki fejlődésüket.
Ehhez azonban első lépésként lakhatóvá kellett tenni a Tamilnádu állam és Puduccseri szövetségi terület határán elhelyezkedő, vörös földdel borított pusztaságot.
Ahogy hivatalos oldalukon írják, ezek az emberek "nem gyötrődtek a pH-szint, az ózonréteg és az üvegházhatás miatt. Nem volt más választásuk: elkezdtek ásni, ültetni és öntözni". Ez az egyszerű, sallangmentes megközelítés évtizedeken át kitartott, így végül a sivatagból erdő lett. Ennek a cselekvő szemléletnek manapság is nagy hasznát vehetjük.
A hely története: az elsivatagításól az újraerdősítésig
Körülbelül 200 évvel ezelőtt Auroville területét - ahogyan India területének jelentős részét is - fák borították, azonban 1825-től kezdve elkezdték kivágni ezeket, hogy távol tartsák a tigriseket, később pedig a városépítkezésnek estek áldozatul a növények. A faanyagot exportálták, és az emberek megkapták azt a földterületet, melyet "megtisztítottak" és művelni kezdtek. Ezeknek a földeknek a nagy részét azután elhagyták, miután művelhetetlenné tette a monszun és a fák hiányában elkerülhetetlen talajerózió. Az utolsó kétezer neem-fát az '50-es évek közepén vágták ki hajóalap- és faanyagnak. Így kevesebb, mint 200 év alatt az egykori erdő helyén szikkadt, vörös föld maradt, melybe árkokat vágtak a monszunáradások, és melyből évente több tonnányit mosott el a víz a Bengáli-öbölbe.
1960 óta India erdeinek mintegy 20%-a tűnt el, így ma az ország mindössze 12%-át borítják fák.
Próba szerencse alapon
Auroville építésekor tehát az első feladat az volt, hogy megoldják a növények megtelepedését. A palántákat meg kellett védeni a kecskék és tehenek ellen, emellett gondoskodni kellett arról, hogy a monszunesők ne mossák el a talajt. Ennek érdekében sokat kísérleteztek, és földpadkák segítégével állították meg az eróziót.
A '70-es évek elején megkezdőtött a nagyléptékű erdősítés több alapítvány és önkormányzat segítségével, és a következő évtizedben több, mint egymillió, különböző fajta fát sikerült elültetni. Ahogyan nőttek a fák és változott a mikroklíma, visszatért több állatfaj is, segítve a magok terjedését és tovább gazdagítva a környezetet.
Auroville mint tudásközpont
1982-ben, látva a szép eredményeket az indiai kormány támogatást ajánlott fel még több fa ültetéséhez és a hatások monitorozásához. A cél az volt, hogy megtalálják a legjobb gyakorlatokat, melyeket akár az ország többi részén is lehet alkalmazni. Az auroville-i zöldek kiterjesztették tevékenységüket a városon kívülre is, és több újraerdősítési projektben vettek részt, emellett ma is segítenek megvalósítani a környezettudatos gyakorlatokat más településeken is.
Népesség, városszerkezet, fenntarthatóság és kihívások
Auroville-t eredetileg 50000 főre tervezték, ma körülbelül 2000-en élnek itt a világ 40 országából. A körülbelül 200 km2-es terület köralakú elrendezésben épül fel, közepén a Matrimandir templomszerű, meditációs épületével, melyet a lakóövezet, majd a Zöld Öv követ, melybe az auroville-i erdő nagy része esik, és amely elválasztja a várost Puduccseri egyre terjeszkedő agglomerációjától. E terület ritkán lakott, elsősorban az erdészek élnek itt.
A város ma is a kísérletezés helyszíne, és fontos referencia a környezettudatos gyakorlatok terén.
Ez magában foglalja új vízmegőrzési és víztisztítási módszerek keresését, melyek nemcsak Auroville-ben, hanem egész Indiában az egyik legnagyobb kihívást jelentik. A közösség a világ élvonalába tartozik a tömörítettföld-építkezésben, az esővízgyűjtésben, a növényi alapú víztisztításban, és a mikroorganizmusokkal történő talajkezelésben.
A mezőgazdaságban törekszenek a vegyszermentes termelésre és az új technikák beépítésére, emellett a megújuló energiák alkalmazására. Szemétből biogázt termelő egységekkel, fotovoltaikus napelemparkkal és napelemes konyhával rendelkeznek. A Buddha-kertjükben bevezetett szenzoros öntözési technológia segítségével 80%-al sikerült csökkenteniük a vízfelhasználást.
Auroville példája jól mutatja, hogy mire képes az összefogás és a célzott erőfeszítés. Ezt az elkötelezett és folyamatosan megoldásokat kereső személelet minden településnek érdemes elsajátítania, ha szeretne választ adni a klímaváltozás fenyegetésére.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.