Olykor ártatlannak tűnő szerek is vethetnek fel különös kérdéseket.
Tegnap reggel, még félálomban átsuhant rajtam a gondolat, hogy vajon miért érzem magam egy kicsit másnaposnak, ha egyszer nem ittam egy korty alkolholt sem előző este. (Tudni kell rólam, hogy másnap azt is szoktam érezni, ha előzőleg megiszom egy deci bort vagy két cent rövidet. Ez akkor is így volt, amikor még fiatalon és bohón gyakrabban ittam alkoholt. Nem ez lenne egyébként az első, különös kalandom ártatlannak vélt szerekkel, a citromfű például enyhe hallucinogén hatással van rám. Egyébként nincs semmilyen allergiám, sem tisztítószerekre, sem ételekre, sem növénykre).
A másnaposság ötletét hamar elhessegettem, és arra jutottam, hogy biztos kiszáradtam a melegben, meg amúgyis alacsony a vérnyomásom. Aztán napközben eszembe jutott valami. A 70% izopropil-alkoholt tartalmazó, vizes állagú, pumpás kézfertőtlenítő, amivel alaposan befújtam a kezem, miután este hazaértem, plusz letöröltem a telefonom, így inhaláltam is egy kicsit.
Ez a gondolat természetesen abszurdnak tűnt. Egy kézfertőtlenítőtől nem rúg be az ember. De amikor rákerestem a mindentudó világhálón, az derült ki, hogy a kérdés korántsem annyira elvetemült, mint amilyennek elsőre tűnt. Úgy látszik, mások is kíváncsiak rá, felszívódhat-e az alkohol a kézfertőtlenítőből, sőt, az a kérdés is felmerült, hogy elvehetik-e valakinek a jogosítványát hasonló baleset következtében. Úgy tűnik, az nem kérdés, hogy a különböző típusú alkoholok felszívódhatnak a bőrön át, az a kérdés, hogy mennyire.
Ennyi izopropanol marad a vérben
2004-ben egy apró kutatást rögtönöztek angol kutatók, melynek során tíz önkéntes 4 órás intervallumban, 10 percenként fújta be a kezét kereskedelmi forgalomban kapható, izopropil-alkohol-tartalmú kézfertőtlenítővel. A vér izopropanol szintjét a vizsgálat elején és végén mérték meg. A vizsgálat végén a tízből kilenc alanynál regisztráltak mérhető izopropanol-szintet 0,5–1,8 mg/l tartományban.
A Szegedi Egyetem kézhigiénéről szóló, 2016-os közleménye is hivatkozik erre a kutatásra, azzal kiegészítve, hogy a szer izopropiltartalma 52,6% volt, és enyhe mértékű mérgezéshez legalább 50 mg/dl (500mg/l) véralkoholszint szükséges. Gondolom, azért itt lehetnek egyéni eltérések.
Mi újság a propanollal?
Egy másik kutatás az izopropanol (propán-2-ol) mellett a propanolt (propán-1-ol) is vizsgálva arra kereste a választ, mennyire szívódnak fel ezek az anyagok a kézfertőtlenítőkből a bőrön át, illetve belélegezve. A kézfertőtlenítők 70% propanolt, 63,14% izopropanolt vagy 45% izopropanolt és 30% propanolt tartalmaztak.
Ami az eredményeket illeti: a sima kézfertőtlenítőknél a propanol esetében 9,15 mg/L volt a vérben mért legnagyobb mediánérték, míg az izopropanol esetében 5,3 mg/L. A sebészeti kézfertőtlenítők után ezek az értékek 18 mg/L és 10,0 mg/L voltak. Valós sebészeti körülmények között a legnagyobb medián érték 4,08 mg/L volt a propanolra és 2,56 mg/L az izopropanolra vonatkozóan.
Mindeközben mérték a belélegzéssel történő felszívódás nagyságát is, igaz, gázzáró maszkban, mellyel a vérben mért legmagasabb érték 1,16 mg/L volt propanolnál és 1,74 mg/L az izopropanolnál.
Következtetésük szerint a kézfertőtlenítőkből csak minimális mennyiségű propanol és izopropanol szívódik fel, a krónikus toxikus hatás kockázata elhanyagolható. Hozzáteszik azonban, hogy vizsgálatunkban nem értékelték a kézfertőtlenítők hosszú távú használatának következményeit. Emellett az összefoglalóból sajnos az sem derült ki, hogy hányan vettek részt a kutatásban, milyen gyakran, mennyi időn át kenték a kezüket, és mikor mérték a vérben az alkohol szintjét.
De ne hagyjuk annyiban ezt a belélegzés-kérdést
Egy 2017-es összefoglaló megállapítja, hogy a huszonegy alkohol-belélegzést vizsgáló publikációból tizennégy vizsgálta kimondottan a kézfertőtlenítőket, és több is megállapította, hogy mérhető a hatásuk, nevezetesen a keletkező etil-glükuronid biomarkerek szintjében, de egyik sem jelzett szignifikánsan megemelkedett véralkohol-koncentrációt.
Az egyik kutatás a levegőből vett minták vizsgálatával arra jutott, hogy a legnagyobb, egy alkalommal beszélelegzett etanolmennyiség 46.5 és 203,9 mg is lehet egy fertőtlenítés alkalmával, két, különböző fertőtlenítőszer esetében. Bár ez még mindig nagyon alacsony szám, mint írják, az ismételt belégzés felvethet egészségügyi aggályokat.
Kalóriamentes alkoholmámor
Vannak persze, akik ilyesmik miatt nemhogy nem aggódnak, hanem inkább igyekeznek kihasználni az inhalálásnak azt a jellemzőjét, hogy az alkohol így az emésztőrendszer kihagyásával gyorsabban eléri az artériás keringést és az agyat, vagyis hamarabb a fejünkbe szállhat a mámorító alkoholgőz.
Ennek szellemében fogant az Alcoholic Architecture nevű pop-up bár 2016-ban, Londonban. A látogatókat itt gin- és tonikfelhő fogadta, amelyet nagy teljesítményű párásítón keresztül pumpáltak a térbe. A vendégeknek poncsóval kellett eltakarniuk bőrük nagyobb felületét, és maximum 50 percig tartózkodhattak az exkluzív bárban.
Forgalomba kerültek különböző, alkoholpárologtató masinák is, melyek így a hagyományos italozás diétás alternatíváját képviselhetik. A reklámszövegek arról is szóltak, hogy ily módon elkerülhető a másnaposság, de ez azért nem teljesen biztos. Az egyik első ilyen gépet végül egészségügyi okokból be is tiltották az USA-ban, többek között azért, mert nehezen lehet mérni, hogy mennyi alkohol is jutott a szervezetbe egy inhalálós este után, és van, aki szerint a függőség kockázatát is növelheti az alkoholfogyasztásnak ez a közvetlenebb módja.
Nade kicsit elkalandoztunk, és biztosan már nagyon kíváncsiak vagytok arra, hogy mi a helyzet a jogosítvánnyal és mi a pontos helyzet az etanollal, vagyis azzal az alkoholformátummal, amiből a hagyományos italok is állnak. (Mostanra bizonyára már kiderült, hogy a fertőtlenítőszerekben található alkohol az etanol mellett leggyakrabban izopropanol és propanol.)
Veszélyben a jogosítvány?
Egy 2006-os kutatásban 20 egészségügyi dolgozó óránként fújta be a kezét, a művelet után 1-2 perccel hatuk leheletéből volt kimutatható 0.001-0.0025%-os koncentrációban az alkohol, és kettejüknek az etanol a vérében is, 5-7 perccel a fertőtlenítés után, míg az izopropanol nem volt kimutatható a vérben. Itt is vannak tehát egyéni különbségek, de összességében a jogosítványt mindez nem veszélyezteti. Emellett érdemes tudni, hogy a gél állagú fertőtlenítőkből elvileg nem szívódik fel semennyi alkohol.
Az etanolhoz még: kézfertőtlenítés után 30 perccel a legnagyobb medián acetaldehid-koncentráció 0,57 mg/L volt az egyik fertőtlenítő után, 20 perccel a másik szerrel, 10 műtéti kézfertőtlenítés után 3,99 mg/L.
Etanol-kísérlet egy városi legenda nyomán
Dániában állítólag az a városi legenda járja, hogy be lehet rúgni az alkoholos lábfürdőtől. Ezt az elképzelést tesztelte egy vállalkozó szellemű kutatócsoport három résztvevő segítségével. Az alanyok a kísérlet előtt 24 órával már nem ihattak alkoholt, a kísérlet előtti este pedig luffával dörzsölték le talpukról az elhalt hámsejteket. A nagy esemény előtt vérmintát vettek tőlük, majd az alanyok egy lavórba merítették a lábukat, melybe három, 700 ml-es vodkapalack tartalmát öntötték. A vérplazma etanolkoncentrációját 30 percenként mérték, három órán keresztül. Az eredmények szerint a plazmában az alkohol koncetrációja a kimutathatósági határérték, azaz 10 mg/100 ml alatt volt, és a résztvevők maguk sem számoltak be a tudatmódosulásra utaló tünetekről.
Egy izopropanol-mérgezés története
Ahogy a vodkás lábfürdőnek, úgy a kézfertőtlenítőnek sincs hivatalosan mámorító hatása, de azért visszatérve az izopropanolra, nagy mennyiségben érdemes vigyázni ezzel a szerrel, a szakirodalom ugyanis beszámol egy esetről, amikor egy 48 éves nő nehezen magyarázható keringési és neurológiai tünetekkel fordult orvoshoz. Mint kiderült, a panaszai az alatt a félév alatt alakultak ki, amíg éjszakára rendszeresen izopropil-alkohollal átitatott törülközőkbe csavarta a karját, mint mondta, azért, hogy enyhítse a fájdalmait. Az összefüggést a vizsgálatai is kimutatták, de miután felhagyott ezzel a káros gyakorlattal, 3 napon belül megszűntek a tünetei.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Tizenévesen kezdett érdekelni a környezetvédelem, amikor rájöttem, hogy a környezetünk is „mi vagyunk”, és nem választhatjuk el magunkat azoktól a körülményektől, attól a szűkebb-tágabb miliőtől, melyben élünk. Ebbe a lelki környezet ugyanúgy beletartozik, mint a fizikai, és ezek együtt nagyban meghatározzák azt, hogy kik is vagyunk.