A forgalomból kivont járművek eltüntetésére mindig találtak megoldást a tulajdonosaik. A szürreális látványt nyújtó roncslerakatokon túl, szerencsére pozitív példa is akad.
Hajótemető az óceánon
Afrika északnyugati részén, Nouadhibou határán fekszik az az úszó roncstelep, ahol használhatatlanná vált hajók százai várják, hogy idővel a sós víz martalékává váljanak.
Miután az országban a ’80-as években államosították a halászatot, az új előírásoknak nem megfelelt vízi járműveket a tulajdonosaik egyszerűen hátrahagyták, nem törődve a part menti vizek szennyezésével, sem a "tájidegen" látvánnyal. Bár a mauritániai kormány már többször tett ígéretet az illegális roncstelep felszámolására, ez idáig nem történt érdemi előrelépés. Pedig az értékes fémhulladék kiemelése és újrahasznosítása gazdasági szempontból is előnyös lenne.
Zöld erdőben jártam, autóroncsot láttam
A belgiumi Chatillon mellett található autótemető egészen a 2010-es megszüntetéséig remekül példázta, miként festene a civilizált világ az apokalipszis után. A katonás rendben sorakozó autók teljes kontrasztban álltak az idilli környezettel, mintha csak egy forgalmi dugót konzervált volna az erdő.
Amennyiben hihetünk a legendának, a gépjárműveket a második világháború alatt ott állomásozó amerikai katonák harácsolták össze, hazaszállításukat azonban már nem tudták megoldani a költséges hajóút miatt, ezért elrejtették. A valósághoz persze közelebb állhat a helyi lakosok verziója, mely szerint a terület egy ’60-as években létesült illegális roncstelep. Persze ez sem magyarázza, hogy miért épp az erdő kellős közepén helyezték el a lerakatot.
Rozsdás sírkert
A kínai Csunking mellett elterülő taxitemető a ’70-es évek végén jött létre, amikor a kínai gazdaság fellendülésével lehetővé vált, hogy mindenkinek saját gépkocsija legyen. Ez óriási előrelépést jelentett az ország közlekedéskultúrájában, ugyanakkor környezetvédelmi szempontból nem bizonyult a legjobb választásnak, hiszen a légszennyezés drasztikusabbá vált. A feleslegessé vált taxikat a város mellett kialakított lerakathoz szállították, átengedve őket az enyészetnek.
Végállomás a homokdűnék között
Dél-Amerika nyugati partjainál találjuk Uyuni városát, mely Bolívia történelmében lényeges szerepet töltött be. A település ugyanis egykoron fontos elosztópontja volt az ásványkincseket szállító, Csendes-óceánhoz tartó vonatoknak. A brit mérnökök vezetésével épített vasútvonal egészen a ’40-es évekig, a helyi bányaipar összeomlásáig üzemelt. A vagonokat ekkor nemes egyszerűséggel a sivatag közepén hagyták.
Másképp, jobban is lehet
Természetesen akad olyan példa is, ami a helyi ökoszisztéma épülését segíti. 2008-ban egy környezetvédelmi akció keretében 44 kiszolgált New Yorki-i metrókocsit eresztettek az Atlanti-óceánba, hogy az ott élő halak számára egyfajta új, mesterséges korallzátonyt létesítsenek.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.