A világító felhők viszonylag új jelenségnek számítanak, egyre gyakoribb megjelenésük vélhetően kapcsolatban áll az éghajlatváltozással.
Az Északi- és a Déli-sark felett minden évben körülbelül 5-10 nap közötti intervallumban látható az a légköri jelenség, melyet fluoreszkáló, vagy más néven éjszakai világító felhőnek (NLC) illetve poláris mezoszférikus felhőnek (PMC) neveznek. A 75-85 kilométeres magasságban létrejövő képződmények napnyugta után láthatóak.
A NASA 2018 júliusában indított útjára Svédországból egy meteorológiai ballont, hogy a sarkvidéken keresztül Kanadáig feltérképezze a légköri jelenségeket. A léggömb öt nap alatt 6 millió, nagy felbontású képet készített, ezekből állították össze az alábbi videót.
"Első alkalommal sikerült megjeleníteni az atmoszféra felső részén létrejövő energiaáramlást, mely a nagyobb gravitációs hullámoktól a kisebb áramlási instabilitások és turbulenciák felé történik - mondta Dave Fritts a PMC Turbo misszió vezetője a NASA sajtóközleményében. "Ezen a magasságon tényleg szó szerint látható, ahogy megtörnek a gravitációs hullámok, - akárcsak az ócán hullámai a parton - és turbulenciába zuhannak."
A NASA szerint az éjszakai felhők viszonylag új jelenségnek számítanak
Először 1883-ban figyelték meg őket, néhány évvel a Krakatau-vulkán kitörése után, mely több tonnányi vulkáni hamut lövellt a légkörbe. 1908-ban, a Tunguska-meteor Szibéria feletti felrobbanása után ismét megszaporodtak a világító felhők.
A NASA 2007-ben az AIM-műhold (Aeronomy of Ice in the Mesosphere - a mezoszférában található jég aeronómiája, fizikai-kémiai vizsgálata) segítségével tanulmányozta a világító felhőket és azokat a körülményeket, melyek kedvezhetnek a létrejöttüknek.
"Az AIM és más kutatások is azt mutatják, hogy három feltétel szükséges a felhőképződéshez: nagyon alacsony hőmérséklet, a víz párolgása és kozmikus por - írta James Russell, a Hampton Egyetem atmoszféra- és bolygókutatója egy NASA-cikkben. "A por megfelelő alapot képez, melyhez a vígőz hozzátapad, mielőtt jég képződik belőle."
A Krakatau 1883-as kitörése mintegy teleszórta az atmoszféra felsőbb részét porral, így a világító felhők a sűrűbben lakott területek felett is láthatóvá váltak.
A NASA legutóbbi megfigyelései szerint azonban az NLC-képződés nemcsak a megszokottnál korábban történik, de a poláris régiókon túl is terjed. Ez pedig valószínűleg annak tudható be, hogy egyre több metán van jelen az atmoszférában.
"Amikor a metán feljut a légkör felső részeibe, összetett reakciósorozaton keresztül oxidálódik, melynek során extra vízgőz képződik. Ez a vízgőz kell ahhoz, hogy jégkristályok jöjjenek létre, és megszülessen az NLC" - tette hozzá Russel.
Mivel a metán üvegházgáz, melynek hőmegkötő képessége 30-szorosa a széndioxidénak, a kutatók úgy vélik, hogy a világító felhők globális megjelenése is a klímaváltozással függ össze.
Ezt a feltevést támasztotta alá egy másik kutatás is, mely szerint a Föld atmoszférájában, az emberi tevékenység hatására növekvő pára láthatóbbá teszi a nagy magasságon létrejövő, csillogó felhőket.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.