Ki tudják fejezni a hálájukat a csimpánzok?

A nem is olyan távoli múltban, amikor a tudósok a főemlősök viselkedéséről vitatkoztak, sokszor egyenesen tagadták, hogy ezek az intelligens állatok összetett érzelmeket tudnának kifejezni. Az emberiség csak nemrég fedezte fel, hogy hozzánk hasonlóan, a nagy emberszabásúk belső világa milyen gazdag, továbbá társadalmuk szerkezete mennyire árnyalt (és ezért elsősorban Dr. Jane Goodall kutatásait illeti köszönet!).

Írta: Brittany Cohen-Brown

Fordította: Franczen Bea

A nem is olyan távoli múltban, amikor a tudósok a főemlősök viselkedéséről vitatkoztak, sokszor egyenesen tagadták, hogy ezek az intelligens állatok összetett érzelmeket tudnának kifejezni. Az emberiség csak nemrég fedezte fel, hogy hozzánk hasonlóan, a nagy emberszabásúk belső világa milyen gazdag, továbbá társadalmuk szerkezete mennyire árnyalt (és ezért elsősorban Dr. Jane Goodall kutatásait illeti köszönet!). Miközben hálásak vagyunk Dr. Goodall kiemelkedő kutatásaiért, azoknak a személyeknek is köszönettel tartozunk, akik folytatják a csimpánzok és más nagy emberszabásúak tanulmányozását, és olyan kutatásokat végeznek, amelyek többek között felfedik, hogy elképesztő módon, a csimpánzok is ki tudják fejezni a hálájukat!

Az étel megosztása a törődés jele

A hála egyike azon érzelmeknek illetve fogalmaknak,              amelyet kizárólag az embernek szokás tulajdonítani.            Azonban a Gombe-ban (és a csimpánzok elterjedésének              más területein) élő nagy emberszabásúakkal végzett,            évtizedekig zajló megfigyelések bebizonyították, hogy a csimpánzok nagy valószínűséggel képesek hálát érezni                   és ki is tudják fejezni azt.

 

 

 

A Gombe-ban számos csimpánz csoportban tanulmányozták, hogy az állatok hogyan osztják meg egymással az ételt, és túlnyomóan a "nyomásgyakorlás hatására történő" megosztás hipotézisét fogadták el. Ez azt jelenti, hogy az állatok ételt koldulnak egymástól és a megosztás a legtöbb esetben ennek a nyomására következik be. Bár ennek a hipotézisnek tulajdonítanak nagyobb valószínűséget, van egy olyan eshetőség is, hogy az állatok az ételt bizonyos értékes gesztusok (pl. kurkászás, szövetségre lépés vagy közösülés) múltbeli vagy jövőbeni megosztásáért cserébe adják egymásnak. Más szóval, így fejezik ki, hogy KÖSZI!

Egy másik, vadon élő csimpánzokkal kapcsolatos nemrég megjelent kutatásban a tudósok azt tanulmányozták, milyen módon viszonozzák az állatok egy másik csimpánz kurkászását. Azt találták, hogy azok a csimpánzok, akiket mások kurkásztak, gyakran viszonozzák ezt ugyancsak kurkászással. Még akkor is ez történik, ha a kurkászást fogadó csimpánz magasabb rangú, mint a felajánló.

Vajon ez a hála kifejezését példázza? Lehetséges, de az is lehet, hogy szó szerint a "én megvakarom a te hátad, te megvakarod az enyémet" csere esete, amikor is a kurkászó egyedek arra számítanak, hogy társuk a jövőben majd viszonozza a gesztust. Akárhogy is, ez a jelenség érdekfeszítő betekintést enged az altruizmus és a hála kifejezésének alakulásába, amit az ember és a csimpánzt talán egy közös őstől örökölt.

Életmentő köszönet

Munkatársunk, Dr. Rebeca Atencia tanúja volt egy kevésbé tudományos, de annál drámaibb esetnek, amely azt példázza, milyen mély hála kifejezésére képes egy csimpánz.  Néhány évvel ezelőtt, még mielőtt Dr. Atencia a kongói JGI ügyvezető igazgatója és a Tchimpounga vezető állatorvosa és általános vezetője lett volna, egy sérült, Kutu nevű alfahímet kezelt (aki összevitatkozott a csoportjának tagjaival). Rebeca lopva odaintett a csimpánznak (hogy a többiek nehogy elkezdjenek ellenségesen viselkedni) és arra bátorította, hogy menjen oda hozzá, hogy elláthassa a komoly sebeket. Kb. 10 nap múlva Kutu sokkal jobban volt, Dr. Atencia pedig elégedett volt a felépülésével.

Dr. Jane Goodall és Dr. Rebeca Atencia szabadon engedik Woundát, az elárvult csimpánzt, a JGI Tchimpounga menedékének szigetén, a Tchindzoulou-n

Hat hónappal később, Rebeca ugyanazon az erdős területen járt, hogy a csimpánzok táplálékául szolgáló növényeket kutassa. A kutatónő elkezdett kopogtatni egy olyan fán, amelynek nagy és finom gyümölcse igen népszerű a csimpánzok és más vadállatok körében. Történetesen pont ugyanezen a területen egy megtermett hím a fák zajos ütögetésével fitogtatta erejét a nőstények előtt. Rebeca ezt nem vette észre és még mindig a fa felé fordulva állt, amikor közvetlenül mögötte meghallotta egy csimpánz mély torokhangját, ami agresszióról árulkodott. A csimpánz ráugrott Rebecára, akinek azonnal felrepedt és erősen vérezni kezdett a fejbőre. A kutatónő egyedül volt az erdőben és biztos volt benne, hogy meg fogják ölni.

Miután Rebeca levetette magáról a csimpánzt, az vadászatra kezdte hívni a csoport többi tagját - és ő volt a célpont. Amikor a többi csimpánz odaért, ők is folytatták a hívogatást, egészen addig, amíg az egyik elől levő csimpánz meg nem látta Rebecát és szembe nem fordult az őt megtámadó hímmel.  A csimpánz a hívójelet most a másik hím ellen intézte, a többiek pedig elkezdték azt a hímet harapdálni és támadni, aki eredetileg "vadászni" hívta őket össze. Az új hím, aki a támadást átirányította, testével Rebeca és a másik hím közé furakodott. Amikor az őt védő csimpánz Rebeca felé fordult, a nő felismerte a szeméről.

Kutu volt az.

Ez volt a jel, hogy fusson, az egyetlen esély, hogy megmenekülhessen és ezt Kutu tette lehetővé. Azon a napon eldöntötte, hogy az első gyermekét Kutu-nak fogja nevezni és így is tett: a fia a Kutu nevet kapta. Rebeca szerint ez az incidens azt illusztrálja, hogy kapcsolatot tudott teremteni ezzel a hősies csimpánzzal és hogy valószínűleg más érző állatokkal is képesek vagyunk nonverbális kapcsolatra. Bár ez semmiképp nem tudományos megfigyelése annak, milyen módon fejezik ki a csimpánzok a hálájukat, minden bizonnyal egy újabb jele annak, mennyi mindent kell még tanulnunk legközelebbi rokonainkról.

Ki tudja, még mi minden közös bennünk és ezekben a különleges lényekben? Talán az önzetlen adományozás?


A cikk a következő napon jelent meg: 2018-12-05