A tesztelésbe bevont embereknél azt vizsgálták, hogy fogyasztottak-e műanyagba csomagolt élelmiszert vagy folyadékot.
A próbatanulmányként jegyzett kutatásba nyolc különböző nemzetiségű, 33 és 65 év közötti felnőttet vontak be (1-1 osztrák, olasz, angol, holland, finn, lengyel, orosz és japán állampolgár), a feladatuk csupán annyi volt, hogy egy héten keresztül vezessék fogyasztásaikat és egyúttal mellékeljenek székletmintát is. A kutatás a Bécsi Orvosi Egyetem (MedUni) és az ausztriai Szövetségi Környezetügyi Hivatal közös együttműködése volt.
Az eredmény a szűk mintaadó kör ellenére is megdöbbentő: mind a nyolc tesztalany széklete tartalmazott mikroműanyagot.
Bettina Liebmann, a Környezetügyi Hivataltól részletezte az eredményeket: "A laboratóriumunkban kilenc különböző típusú, az 50-től az 500 mikrométeresig (a mikrométer a milliméter ezredrésze, tehát az 500 mikrométer=0,5 milliméter) terjedő műanyagokat mutattunk ki".
Korábban állatokon végzett tesztek már kimutatták a mikroműanyag jelenlétét nem csak az emésztőrendszerben, de a vérben és a májban is. A kérdés, hogy milyen károsodást okozhatnak a szemcsék az állati vagy az emberi szervezetben, még nincs teljeskörűen megválaszolva.
Bármilyen ételről legyen szó, könnyedén ráhullhat a házi porral keveredő műanyagrészecske például szintetikus textiliákból vagy bútorszövetből. Ennek megfelelően főétkezésenként számos, akár száznál több mikroszemcsét is lenyelhetünk, a skóciai Heriot-Watt Egyetem kutatói szerint. Éves szinten számolva körülbelül 68.415 „potenciálisan veszélyes” műanyag szemcse juthat be szervezetünkbe.
Az eredmények értékelését nehezíti az a körülmény, hogy a kutatók nem találtak összefüggést az elfogyasztott élelmiszerek típusai és a szemcsék jellemzői között.
Az eredmények ellenére a németországi Szövetségi Kockázatelemző Intézet várakozó álláspontra int: szerintük nem jelenthető ki egyértelműen a lakossági egészségügyi kockázat, valamint a mintavétel módja és szűkössége sem bizonyító erejű.
Globálisan nézve a helyzetet az óceánokba évi közel 9,5 millió tonnányi műanyag hulladék kerül, ebből 15-31 százalék között van a mikroműanyag, melynek kétharmadát a műszálas ruhák mosása és az autógumik kopása során keletkező apró szemcsék adják. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2017-es további adatai szerint a vízben található mikroműanyagok egyharmada pedig olyan műanyagokból származik, melyek a víz hatására bomlanak szét. Ugyan mindössze két százalékot tesz ki a kozmetikai mikroműanyag szemcséknek a száma, viszont az élővilág szempontjából roppant „alattomosak”: a szemcsék mérete öt milliméternél kisebb, a kémiai szerkezetük stabil, ebből kifolyólag igen ellenállók, a mikroorganizmusok tulajdonképpen nem tudják őket lebontani. Gyakorlatilag véletlenszerűen kerülnek be a halak, kagylók vagy tengeri madarak szervezetébe és a pusztulás csak idő kérdése. A mikroszemcsék bárhol megtalálhatók a vizi világban, leggyakrabban a tengervíz felszínén, az iszapban, vagy akár mikroorganizmusokon megtapadva. Az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában már megszületett a döntés a betiltásukról.
Forrás: MTI
Kép forrása: Wikipedia
Kép eredeti elnevezése: "Microplastics in the Azores"
Kép szerzője: raceforwater
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.