Főszerkesztői vállalás: le a műanyaggal!

A dm Kezdd kicsiben! kezdeményezéséhez a Zöldunió felkérésére zöld portál-főszerkesztőként én is csatlakoztam. Arra tettem vállalást, hogy háztartásomban minimálisra csökkentem a műanyag mennyiségét. Hogy ez mennyire sikerült? Íme a végeredmény!

Amikor belevágtam a kihívásba, tulajdonképpen már volt pár olyan dolog, ami szokásommá vált az elmúlt évek során, hiszen mindig is zavart a sok felesleges műanyag: ilyen volt például a vászon bevásárlótáskák használata. Van 4-5 kedvencem, amiket felváltva használok, valamelyik mindig ott van a zsebemben, táskámban, ridikülömben. De éppen egy évvel ezelőtt vásároltam szódagépet is, hogy otthon készíthessem el kedvenc üdítőimet – a szénsavas italokat ugyanis nagyon szeretem (főleg házi szörpből) – a PET-palackokat kevésbé. Nagyon megszerettem, és igazi élmény volt a vendégeimet házi szódával kínálnom nyáron. Mellesleg az üveges szörpök nagy része visszaváltható, így ezzel sem szaporítom a hulladékot.

Szóval már volt pár zöld szokás, de igazán csak most kezdtem odafigyelni arra, hogy mit is teszek a kosaramba, ugyanis vallom azt, hogy a legfontosabb a „megelőzés”, azaz az a legjobb, ha meg sem vesszük a műanyagot.

Műanyaghulladék számokban
A „műanyag korszak” igazán a 2. világháború végével kezdődött: 1950 és 2007 között a műanyaggyártás 1,5 millió tonnáról 270 millió tonnára emelkedett éves szinten. Ma Magyarországon évente elképesztő mennyiség: 1,3 - 1,4 milliárd PET-palack kerül forgalomba, ez kb. 45 ezer tonna palackot jelent, amelynek töredéke kerül szelektív gyűjtőbe. Ráadásul az újrahasznosítás folyamata is környezetterheléssel jár.

Szelektíven gyűjteni sem egyszerű, hiszen nem minden műanyagterméket lehet újrahasznosítani. Tilos pl. étellel, olajjal szennyezett, biológiailag lebomló műanyagot vagy hungarocellt szelektívbe dobni. (Erről részletesebben itt olvashattok!) A helyi önkormányzatoktól és hulladékgazdálkodási szervezetektől is függ, mit fogadnak el szelektív műanyagként, erről érdemes tájékoztatást kérni.

Felülvizsgálatot tartottam: miket szoktam venni bevásárlásaim során? Ha műanyag csomagolása van, mennyire van rá valóban szükségem? Le tudnék-e mondani róla? Nincs-e olyan hasonló termék, amit csomagolás nélkül, vagy újrahasznosítható csomagolásban is megkapok?
Az eredmény elborzasztott: félelmetes volt belegondolni, hogy olykor 1-2 percnyi örömért, amit egy csokiszelet vagy 1-2 deka chips elmajszolása jelent, ezer évig sem lebomló, szennyező hulladékot hagyunk magunk után. Szelektíven gyűjtöm a szemetet, és bizony nem volt jó szembesülni azzal, hogy a csomagolások mennyisége jóval több annál, ami egyébként a kukába kerülne. Főleg, hogy egy fél éve komposztálni kezdtem a szerves hulladékot. A csúcsot nálam az jelentette, amikor egy cég egy szem aszalt epret csomagolt be vékony szeletekre vágva…

Így először is száműztem a kis csokiszeleteket, egyenként csomagolt neszkávékat, cukorkákat. Ha nagyon vágyom valamelyikre, inkább nagy mennyiségben veszem meg, mondjuk egyszer 1 kiló nápolyit, vagy egy nagytábla csokit. Találtam papírcsomagolású chipset, sütit; olajos magvakat kimérve is kapni jobb zöldségeseknél. Átálltam az üveges joghurtokra, amiknek az üvegei később élelmiszer tárolására vagy kreatív célra is ideálisak.

Persze a dolog nem mindig egyszerű. A vállalásom pont költözésünk idejére esett: folyamatos pakolás, kiürített lakás… Egy idő után már nem volt hűtőnk és még enni se tudtunk leülni rendesen. Kénytelenek voltunk sokszor készételt vásárolni, rendelni, ami lássuk be, nem túl ideális, ha az ember a műanyagtól akar megszabadulni. Igyekeztem menteni a menthetőt: olyan helyen ételt venni (pl. kifőzdében), ahol visszavihettem a kiürült, elmosott ételesdobozokat, és még a sarki boltban is saját pohárba kértem a kávét. A gyorséttermeket, ahol szinte minden műanyagból van, kerültük. Apropó: időközben összeállítottam egy „mentőcsomagot” az autóba is. Üres kulacs, ételdoboz, evőeszköz, pohár és hűtőtáska került bele arra az esetre, ha mégis olyan helyen ennék, ahol műanyagokat akarnak ránk sózni, vagy el szeretnénk hozni a maradékot.

A tapasztalatok az üzletekkel vegyesek: van, ahol furcsán néztek rám, ha saját dobozt/poharat vittem, volt, ahol csak megvonták a vállam, míg egypár helyen érdeklődve fogadtak. Sajnos sok helyen általános, hogy kérdés nélkül, megszokásból műanyag keverőt, szívószálat tesznek az italba, zacskóba pakolják az árut, szóval nem árt előre szólni. És vannak helyek, ahol a higiéniai szabályok nem engedik, hogy az ember saját dobozt vigyen pl. a salátákhoz, felvágottakhoz, ami számomra kicsit logikátlan. Egyrészt a pékáruknál, melegételpultnál magunkat szolgáljuk ki, a vevők bizony könnyen összetapogathatják az árut – másrészt bizonyosan lenne megoldás arra, hogy áthidalják a higiéniai problémákat.

A költözésbe egyébként ez is belejátszik: vidékre megyünk, ahol jóval több piac, őstermelő és kisbolt van, az eladók rugalmasabbak, mint az élelmiszerláncokban. A zöldségek/gyümölcsök ritkábban kapnak műanyagcsomagolást, több helyen kérhetem saját edénybe az élelmiszert. A saját veteményesről már nem is beszélve...

"Nulla hulladék" mozgalom
Ma már egyre több ún. csomagolásmentes bolt nyílik, ahol  a termékek csomagolás nélkül (fából készült tárolókban, üvegedényekben) kerülnek a polcra, és ahol többnyire kimérve vásárolhatod meg a számodra szükséges élelmiszereket, kozmetikumokat, vegyszereket újratölthető, újrahasznosítható üvegekben, vászonzacskókban, dobozokban.  A boltok ügyelnek arra is, hogy a termékek a legfenntarthatóbb módon jussanak el hozzájuk, amit lehet, göngyölegesen, termelői piacokról szereznek be. Számtalan olyan zöld terméket (pl. biológiailag lebomló eszközök) is árulnak, mellyel hulladékmentes életet élhetsz.

Vállalásom során sok olyan csoportot kerestem fel, ahol igyekeznek a „nulla hulladék” jegyében élni, és rengeteg inspiráló posztot olvashattam. Azóta megvarrtam a saját zöldséges szütyőimet is, ráadásul csupa újrahasznosított anyagból. A régi tasakokhoz maradék szúnyoghálót, függönyanyagot, díszszalagokat használtam fel. Még keresem az ideális anyagot a pékáruhoz, mert hiába lehet már sok helyen papírtasakba rakni a kifliket, ezeken is van egy vékony műanyagrész…

A műanyagokat előszeretettel használják vegyiáruk, kozmetikumok csomagolására is. Itt is megoldást kerestem, és végül arra jutottam, inkább olyan termékeket vásárolok, amikhez elég a papírcsomagolás is. A szappanok például tipikusan ilyenek, de sokszor papírba adják a nagyobb mennyiségű szódabikarbónát vagy mosószódát is. Mosódióval mosom a ruhákat, kiválóan bevált. Ha kézzel kell foltot kiszednem, nemrég fedeztem fel a marhaepe szappant. És ha már elkerülhetetlen a műanyag, akkor tényleg olyat választok, ami kiöblíthető, szelektíven gyűjthető. Ezért nem vagyok jóban sem a tubusos, sem a hajtógázas termékekkel – utóbbiakra főleg dühös vagyok.

Szóval vállalásom teljesítését kicsit megnehezítette a költözés, ugyanakkor beindította az agyamat, mit hogyan tudnék megoldani a jövőben, és már más szempontok alapján készülök új házunkba is. Másként tekintettem a szelektálandó dolgokra (pl. megtartottam az előkerült textilszalvétákat, törlőkendőket), és igyekszem úgy kialakítani leendő otthonunkat, hogy minél több műanyagot száműzhessünk a háztartásból.

A dm „Kezdd kicsiben!” felhívással edukációs programot és közösségi kihívást indít, hogy zöldebbek legyenek a hétköznapok. Tedd meg az első lépéseket Te is! Csatlakozz a dm facebook kihívásához, melynek zárt facebook csoportja itt érhető el. A dm a résztvevőket az egyéni elköteleződésen túl is szeretné motiválni: minden csatlakozó személy után 100 forinttal támogatnak egy környezetvédelmi kezdeményezést, a 2020-as Tiszai PET Kupát. Céljuk, hogy 1 millió forinttal segítsék a szemétgyűjtő akció lebonyolítását.

A cikk a Zöldunió - dm Partnersége keretén belül készült.
A cikket írta: Szonday Szandra (főszerkesztő / ecolounge.hu)

Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!