Mit ne vegyünk, ha szeretnénk megmenteni az Amazonast?

Vajon lenne-e hatása a brazil gazdaságra, ha lemondanánk valaminek a megvásárlásáról? És ha igen, akkor mi lenne ez?

Az égő Amazonas látványa olyan húsbavágó és kikerülhetetlen tapasztalat, melynek hatására most sokan gondolkodunk azon, hogy mit tehetnénk a brazil esőerdőért és általában véve is a környezetért. Talán olyanok is elkezdenek aggódni az erdőirtás és azt ezt lehetővé tévő gazdaság egész világot érintő, káros hatásai miatt, akik eddig nem érezték magukat érintettnek. Felmerült a petícióktól kezdve az adományozáson át a fogyasztási szokásaink megváltoztatásáig sok lehetőség. De vajon lenne-e hatása az esőerdőre, ha lemondanánk valaminek a megvásárlásáról? És ha igen, akkor mi lenne ez?

A brazil mezőgazdaság

Az erdőtüzeket gyakran a mezőgazdasági termelés, azon belül pedig a termőterületek bővítése okozza. A földművelés a brazil gazdaság egyik bázisa. Míg kezdetben a fókusz a cukornádon volt, Brazília fokozatosan a világ legnagyobb kávé-, szójabab, szarvasmarha és gabonaalapúetanol-exportőrévé vált, emellett jelentős mennyiségű kesudió is világkörüli útra indul innen.

2009-ben Brazíliában körülbelül 1 millió 60 ezer négyzetkilométernyi megműveletlen termőterület volt, vagyis nagyobb, mint Franciaország és Spanyolország együttvéve. Nem tudjuk pontosan, hogy ennyi termőterület mellett végülis miért van szükség erdőirtásra, mely nem teremt egyből termőterületet. Két faktor, ami a brazil földéhséget vezeti: az egyik az intenzív gazdálkodás és legeltetés, mely akár néhány év alatt is évtizedekre használhatatlanná tesz területeket (ehhez hozzávehetjük a vegyszereket is, melyeknek Bazília igen jelentős importőre, és amelyek egy része az EU-ban tiltott). A másik a szarvasmarhaexport rohamos növekedése, amely mellé talán a szója felzárkóztatása is tervben van.

Az amazonasi erdőtalaj egyébként alapvetően nem alkalmas a művelésre, a szükséges tápanyagokat az égetésből származó hamuval, valamint jelentős mennyiségű importtrágyával igyekeznek biztosítani. A trópusi, és sajnos, amint Szibéria példáján láttuk, a tajgai földművelésben is bevett gyakorlatnak számít az égetés. (Szibéria és a trópusok között az az egyik különbség, hogy míg Szibéria nem exportra termel, addig a trópusokon ez is jelentős faktor, ami motiválja az erdőirtást.) Az Amazonason általában előbb kivágják a fákat, hagyják kiszáradni a területet, majd ezután égetik fel.

Brazíliának szinte minden területén zajlik mezőgazdasági tevékenység, még a korábban gazdálkodásra alkalmatlannak ítélt középső területek is fellendültek a ’60-as években, amikor beindult a szarvasmarhatenyésztés. Ezzel párhuzamosan azt is felfedezték, hogy a szója nagyszerűen érzi magát ilyen nehéz körülmények között is, így Brazília mára a világ második legnagyobb szójatermesztőjévé küzdötte fel magát - részben az esőerdő rovására. (Az első az Egyesült Államok, a harmadik pedig Argentína). Mato Grosso az az állam, mely benyúlik az esőerdőbe, és ahol a szója és a szarvasmarha egyaránt nagy szerephez jut.

Az idei tűzeset a statisztikákban

Az idei tűzeset nagyságáról megoszlanak a vélemények. A brazil űrügynökség (INPE) adatai 72,843 tűzesetről számolnak be, mely állításuk szerint 83%-al több, mint amennyi tavaly ilyenkor volt, és az INPE-mérések kezdete, vagyis 2013 óta a legnagyobb számú.  Ebből azonban még nem derül ki, hogy ez valójában mekkora területet is jelent. A NASA szerint a tűz mértéke megfelel az Amazonas 15 éves átlagának, ugyanakkor ez úgy oszlik el, hogy a mezőgazdasági művelési területeken, Mato Grossó és Pará államban az átlag alatti, míg Amazonas és Rondonia államban átlag feletti a mértéke. A tűzesetek miatt sokan Bolsonaro elnök tevékenységét teszik felelőssé, aki nyíltan vállalja ellenségességét a környezetvédelemmel, és úgy véli, a mezőgazdaság növekedésének (és egyes információk szerint az Egyesült Államokkal folytatott földmutyinak) feleslegesen szab gátat az Amazonas. De lássuk, mire is kell annyira az a föld.

A brazil export

Brazil elsőszámú exportterméke (12%) a szójabab, melynek legnagyobb importőre Kína (itt köt ki a brazil szójababimport 79%-a). Ezután következik a vasérc 9,2%-al, melynek célpontja, nem fogjuk kitalálni, szintén Kína (53%), de itt száll be Európa is a képbe Németországgal (2,9%) és Hollandiával (4,6%). Van ezután még kőolaj, 7,9%-al, szerintem nem kell bemutatnunk a  távol-keleti célországot. Talán nem meglepő, hogy a miniszterelnök a mezőgazdaság mellett a bányászat előtt is megnyitná az Amazonast, változtatásokat vezetve be a bányászati szabályozásokban. (A világ legnagyobb vasércbányája egyébként Brazíliában található, a Carajás, de az Amazonasban eddig a bányászat nem tett olyan jelentős károkat, mint a mezőgazdaság.) A húsexport ezekhez képest eléggé elmarad, míg a csirke exportja 3%-on, a szarvasmarháé 2%-on áll.) A cukor viszont igencsak említésre méltó a maga 5,2%-ával, de az EU ebből nem sokat lát, Németország mindössze 0,091%-ot.

Az már kiderült, hogy Brazília igen termékeny kapcsolatot ápol Kínával, nincs ez másként az Egyesült Államokkal és Argentínával sem, Európában Hollandia és Németország  veszi ki a leginkább a részét a brazil javakból, innen kerülnek tovább a termékek a többi tagállamba. A brazil-európai kapcsolatokat átírhatja az a kereskedelmi egyezmény, melyet az Unió éppen ezekben a hetekben tervezi aláírni az Argentínát, Brazíliát, Uruguayt és Paraguayt tömörítő, dél-amerikai gazdasági szervezettel, a Mercosurral. A megállapodás lehetővé tenné, hogy az európai országok vámmentesen vagy kedvezményesen szállíthassanak ipari termékeket Dél-Amerikába, míg onnan mezőgazdasági termékek érkeznének kedvező feltételekkel. Ezt a folyamatot akasztotta meg az erdőtűz, de miután az európai vezetők ultimátumot adtak Bolsonarónak, ő hirtelen talált erőforrásokat a tűzoltásra. 

Így áll a hazai import

A 2017-es adatok szerint a hazai import legnagyobb részét az ilyen-olyan gépek teszik ki: integrált áramkörök, motoralkatrészek, irodai és telekommunikációs eszközök. A legtöbb dolog Németországon, Európa legnagyobb elosztóján keresztül érkezik, de van, ami Hollandiából jön. Ami egymagában jelentős importrészesedést ad, az az autóalkatrész (5,2%-al) ezután jönnek a szintén német autók (3,5%-al) és a francia gyógyszerek is ahhoz képest tetemes részt hasítanak ki az országba érkező termékekből (2,8%). (Az exporttermékek rangsora nagyjából ugyanez.) De a lényeg, hogy meg is van a brazil vasérc helye a magyar gazdaságban.

De mi a helyzet a szójával?

Először is nézzük az élelmiszerimportot, mely Magyarországon a többi területhez képest kis részt foglal el (megelőzi még a vas, a műanyag és a kőolaj). A takarmányszója importrészesedése 0,18%, ez viszont Szlovénián át valóban Brazíliából érkezik. Ezen a listán egyébként 0,31%-al vezetnek az egyéb élelmiszerek, bármik is legyenek azok, aztán jön a csoki 0,26%-al. Úgy tűnik, a legnagyobb kakóbab-beszállítónk nem más, mint Elefántcsontpart. A kávé 0,13, a cukor 0,11, a feldolgozott hús 0,10%-on áll. Európába a legtöbb kávét Brazília importálja, a kávéimport 31%-áért felel. A legtöbb kávé, ki gondolná, Németországba érkezik és itt is marad, de azért jut belőle Magyarországra is.

Ami a takarmányimportot illeti, első helyen a kukoricát találjuk évi 1,4 millió tonnával, a szója azért jelentősen le van maradva a maga 565 ezer tonnájával. A szójából a legtöbbet (49 százalék) a baromfiszektor használja fel, míg 39 százalék a sertéseknek, 12 százalék pedig a szarvasmarháknak jut. A szóját elsősorban Észak-Amerika szállítja Európába, a brazil import 28%-ról 19%-ra csökkent az elmúlt években.  

Mit ne vegyünk?

Ha bojkottálni akarnánk Brazília környezetpusztító tevékenységét, akkor nem annyira a mezőgazdaságon, mint inkább az autóiparon keresztül szólhatnánk bele a globális folyamatokba. Azonban, ha felszámolnánk a magyar autóipart, az sem jelentene akkora érvágást ott, mint itt. Mégis azt mondhatnánk, hogy elsősorban autót ne vegyünk, nemcsak az alapanyag miatt, hanem a széndioxidkibocsátás miatt is, és azért, mert ha már van autónk, akkor abba benzin kell, ami pedig a kőolajtermelés szintén környezetpusztító tevékenységét támogatja. 

Ha mégis maradunk az élelmiszeriparnál, azt látjuk, hogy az elsősorban a kávé és a szójabab mentén kapcsolódik Brazíliához. Először is a brazil kávét kellene kiiktatnunk, ez azonban nem mindig egyszerű, mert a kávé csomagolásán gyakran azt látjuk: nem EU-gazdaság. Olyan kávét keressünk, ami nemcsak fairtrade, hanem rá van írva az is, honnan származik. Az állati termékek közül elsősorban a baromfitermékeket kellene mellőznünk. A gyakran emlegetett szarvasmarha Magyarországon úgy tűnik, nem olyan jelentős tényező sem a takarmányozás, sem az import szempontjából, még a tejfogyasztást is beleszámítva sem. Emellett a felvágottakról volna érdemes lemondanunk, mert ezek kapcsán a legkevésbé ellenőrizhető, hogy honnan származnak és pontosan miből készülnek.

Emellett mindenből érdemes előnyben részesíteni a helyben készült termékeket, mert ez nemcsak az itteni gazdaságot erősíti, ellenőrizhető forrást biztosít, hanem a szénlábnyomot is csökkenti, emellett elkerülhetjük azt, hogy az EU-ban tiltott vegyszerek kerüljenek a szervezetünkbe. Ez alól kivételt jelentenek az előre csomagolt, feldolgozott élelmiszerek - pl. a felvágottak mellett a kekszek, miegymás - és persze a már említett takarmány. Ha tehát húst veszünk, akkor nem elég az, hogy hazai termelőtől származik, azt is tudnunk kellene, hogy mivel etetik és mivel gyógyszerezik az álattokat. Többek között ezért vannak sokan azon az állásponton, hogy a legegyszerűbb, ha teljes egészében lemondunk a húsról. (Na és persze azért, mert pl. a szarvasmarhatenyésztés, ha nem is nálunk, de az USA-ban hatalmas környezeti terhet jelent, az állatokkal való kegyetlen bánásmódról és a hozzá kapcsolódó erőszakról nem is beszélve, melynek magában a húsban is hormonális nyoma van.)  

Bár összességében úgy tűnik, a globális folyamatokba nem sok beleszólásunk van, erdővédelem és faültetés, fogyasztási tudatosság terén itthon is bőven akad teendő. Rajtunk is múlik, hogy milyen irányba tart a helyi életmód, és az, hogy lokálisan megtesszük-e, amit tehetünk. 

Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!