A mohák állapota azért különösen fontos indikátor, mert ők az egyetlen növényfaj, amely képes volt megtelepedni és túlélni a keleti térségben, a kutatók vizsgálatai alapján immár több száz éve.
A kelet-antarktiszi térségben élő mohatelepek nyaranta bújnak elő. A kutatók szerint a növényzet érzékeli a klímaváltozás és az ózonréteg vékonyodásának hatásait.
A keleti térségben végzett kutatás vezetője, az ausztráliai Wollongongi Egyetem munkatársa, Sharon Robinson az alábbiakat mondta az antarktiszi tapasztalatokról:
"Az Antarktiszra látogatva az ember jeges, fehér vidékre számít. Néhány területen azonban zöld színű, dús mohatelepek emelkednek ki a hó alól, egy mindössze hat hétig tartó időszakban."
A térséget azért választották a kutatók, mert ezen a területen korábban nem figyeltek meg jelentős változásokat, míg a nyugati oldal és az Antarktiszi-félsziget a leggyorsabban melegedő területek között szerepel bolygónkon. Azonban néhány évvel a két expedíció között a helyi növényzet állapotában jelentős változásokat tapasztaltak.
"Egy 2000-ben végzett előzetes tanulmányt követően 2003-ban kezdtük megfigyelni a területet. Amikor 2008-ban visszatértünk, az egykor zöld mohatelepek már sötét vörössé váltak, ami azt jelzi, hogy a növények komoly stressztől szenvedtek" - idézte fel a kutató. "Először zöldről vörösre változnak, aztán, ha igazán nagy stressznek vannak kitéve, beszürkülnek, ami azt jelenti, hogy haldokolnak" - tette hozzá.
Az elemzések azt mutatták, hogy a mohák állapotának változását a klímaváltozással járó egyre szárazabb levegő okozza.
Az első vizsgálatok idején a Schistidium antarctici moha telepei voltak dominánsak a térségben, mivel akár hosszabb ideig is jól viselték a víz alatti életet. A 2013. évi megfigyelés során a kutatók két másik mohafajt találtak ugyanott, melyekről megállapították, hogy jobban tűrik a szárazabb körülményeket, viszont nem alkalmazkodnak jól a víz alatti élethez.
A kutatók megfigyelései alapján Kelet-Antarktisz vidékén az elmúlt két évtized alatt összességében szelesebb, hidegebb és ezzel együtt szárazabb lett az időjárás a klímaváltozás és az ózonréteg elvékonyodásának hatásai miatt. A mohák állapota azért különösen fontos indikátor, mert ők az egyetlen növényfaj, amely képes volt megtelepedni és túlélni a keleti térségben, a kutatók vizsgálatai alapján immár több száz éve.
A tudományos publikáció másik szerzője, Melinda Waterman azt állítja, hogy a Schistidium antarctici moha olyan különleges memóriával rendelkezik, ami eltárolja a növény környezetében tapasztalt változásokat, azaz, akár több évszázad klimatikus „eseményeit” a part menti vidéken. Waterman valóságos kis erdőhöz hasonlította a mohatelepet, mivel a 4-14 centiméter magas növényzet biztonságos otthont jelent a kisebb állatok, gombák és zuzmók számára. A telep legalább 40 százalékát érinti érzékenyen a szárazság.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.