A világban jelenleg nagyiparban zajlik az – állatfajok felének otthonául szolgáló – trópusi esőerdők kiirtása, elsősorban azért, hogy a helyükön mezőgazdálkodást folytassanak, olajpálma-ültetvényeket vagy külszíni bányákat telepítsenek.
Amikor elmegy az ember egy állatkertbe és végignézi az egzotikus állatokat, a sok látnivalótól gyakran megesik, hogy nem olvassa el a különböző tájékoztatókat az állatokról. Sajnos egyre többször lehet azt olvasni, hogy egy-egy faj a saját élőhelyén veszélyeztetett. Számos környezeti probléma közül az egyik legsürgetőbb az a biodiverzitás-csökkenés. Az élőlények kapcsolatrendszere rendkívül komplex, sok fajnak olyan szerepe van az életközösségekben, melyről nincs is tudomásunk, mégis sok másik élőlény fennmaradása ezek jelenlététől függ, így könnyen belátható, hogy nagyon érzékeny a rendszer, melynek mi is a részesei vagyunk.
A fajkihalás sebessége a természetes szintnél ma ezerszer nagyobb ütemű. Vajon miért lehet ez? Gyakran előfordul, hogy egy kérdésre két megoldás közül akarunk választani, egy probléma okát feketén vagy fehéren látjuk, a környezeti tényezők azonban nagyon nem ilyenek, tele vannak átmenetekkel, kapcsolatokkal és sok összetevőjük van. A fajok kihalásának sok természetes és mesterséges oka lehet, azonban az emberek a Föld felszínén történő egyre növekvő térhódításukkal csak fokozzák a biológiai sokféleség csökkenését. A természetes élőhelyek kiterjedése azáltal, hogy ipari, mezőgazdasági vagy lakott területté minősítik át őket, nyersanyag bányászatot (fosszilis tüzelőanyagok, ércek, drágakövek stb.) folytatnak rajtuk, folyamatosan csökken. A földön vagy vízen közlekedő különböző nagysebességű járművek részére kialakított utak gyarapodásával világszerte felaprózódnak a nagyobb, egybefüggő, akár több populációt is eltartó életterek. Emellett a nagymértékű vadászat, halászat és az illegális állat- vagy állati testrész-kereskedelem – a szigorúnak gondolt – nemzetközi egyezmények (pl. CITES) tiltó és szabályzó hatása ellenére is mindenütt célzottan, negatívan hat az egyes populációkra. Különösen igaz ez a nagy területigénnyel rendelkező élőlényekre, a szigeteken, vagy elszigetelt területeken élőkre, az orvvadászok által célponttá vált fajokra stb. Új területek feltörését megelőzően felégetik az otthonukként szolgáló erdőket, melyből jó esetben el tudnak menekülni –, ha még van hová –, rosszabb esetben élve vesznek oda, vagy előzetesen levadásszák őket.
A világban jelenleg nagyiparban zajlik az – állatfajok felének otthonául szolgáló – trópusi esőerdők kiirtása, elsősorban azért, hogy a helyükön mezőgazdálkodást folytassanak, olajpálma-ültetvényeket vagy külszíni bányákat telepítsenek. A helyi lakosságot azzal áltatják, hogy munkahelyeket teremtenek nekik, valamint iskolákat, egyetemeket építenek a helyükre, így sok esetben elmarad a szükséges tiltakozás. Számos példa bizonyítja, hogy ezek nem épülnek meg, cserébe visszamarad a terméketlen föld, az éhínség, a munkanélküliség, különböző – korábban nem ismert – betegségek (pl. potenciálisan toxikus kémiai elem szennyezés tünetei, légúti megbetegedések), és újkeletű környezeti katasztrófák (földcsuszamlás, aszály, árvíz stb.) olyan helyeken, ahol előtte ezek nem voltak megfigyelhetők.
A világ pálmaolaj-termelésének 85%-át két szigetország, Indonézia és Malajzia adja. Az ültetvényeken jellemzően egy faj él, melyeket rendkívül mérgező növényvédőszerekkel (peszticidekkel) kezelnek, míg az eredeti életközösség – amellett, hogy felér egy természeti gyógyszertárral – hektáronként ezres nagyságrendben vonultatja fel a különböző fajokat. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a ’70-es években még mintegy 290 ezerre becsülte a borneói orangutánok (Pongo pygmaeus) számát, azonban 2018-ban már bőven 100 ezer alatti a teljes populáció mérete, mely folyamatosan csökken. 1999 és 2015 között hozzávetőleg 100 ezer súlyosan veszélyeztetett orangutánt öltek meg Borneón (https://www.bbc.com/news/science-environment-42994630). Ugyanitt élnek a borneói törpeelefántok (Elephas maximus borneensis), melyek számát a természetes élőhelyén már csak 1500-ra becsüli a Természetvédelmi Világalap (WWF). Továbbá a térségben élnek az endemikus borneói ködfoltos párducok (Neofelis diardi), a szumátrai orangutánok (Pongo abelii), a szumátrai orrszarvúak (Dicerorhinus sumatrensis), a szumátrai tigrisek (Panthera tigris sumatrae), a gibbonok, valamint az ázsiai tapírok (Tapirus indicus), melyek mind-mind súlyosan veszélyeztetettek az élőhelyvesztés és az orvvadászat miatt. A veszélyeztetett kisebb emlősöket, madarakat, hüllőket, kétéltűeket, a gerincteleneket felsorolni sem lehet, hiszen tömegesebbek, kisebbek, így sok esetben alig észrevehetőek. Jelentőségük azonban korántsem elhanyagolható, mert egyrészt táplálékul szolgálnak más, nagyobb fajoknak, másrészt gyönyörűek, különlegesek lehetnek a maguk nemében, harmadrészt a tudomány hasznukat tudja venni. Ilyenek a különböző antibiotikumokat termelők, vagy az egyedi fiziológiai tulajdonsággal bíró élőlények.
Sajnálatos módon a pálmaolaj rövid távon gazdaságilag annyira népszerű lett, hogy az elvtelen, tudatlan, pénzéhes és korrupt politikusok és transznacionális vállalatbirodalmak karöltve mindent megtesznek azért, hogy minél nagyobb területeket be tudjanak vonni a termelés alá, és egyre jobban szétterjesszék a trópusi területeken az ültetvényeket. Mostanra az indonéziai orangutánok életközösségei mellett az afrikai főemlősöké is veszélyeztetve lesz – sok másik probléma mellet – az ültetvények folyamatos térhódítása miatt is (https://www.bbc.com/news/science-environment-45146581), és a sorból a Dél-Amerika trópusi élővilága sem marad ki.
Mit tehet egy kis ember, mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt a pusztítást? Sokan mondják, hogy semmit, mert nincs beleszólásunk az olyan hatalmas gazdasági érdekekbe, amelyek az egész bolygón átívelő folyamatokat irányítanak. De nagyon-nagyon sokan tévednek! Mindenki, az összes elköltött pénzével támogat valakit és valamit, minden megvásárolt termék kiválasztásánál valami mellett döntünk. Ahogy egyre jobban zavarja az embereket a sok környezetbe kerülő műanyag, és kezdenek leszokni az egyszer használatos és rossz minőségű műanyagtermékek vásárlásáról, úgy reményeim szerint rá fognak jönni, hogy ez a fajta környezetrombolás is önfegyelemmel elkerülhető. Ha egy emberként állna fel mindenki, hogy márpedig én nem kérek többé műanyag szívószálat, akkor nem gyártanák. Semmivel sem másabb az erkölcstelen, nem fenntartható erdőirtásokból származó, gyerekmunkával készülő, tömegmészárlásokkal járó pálmaolajtermelés sem. Talán még kisebb a visszhangja, és kevésbé szembetűnő, mint a naponta összegyűlő hatalmas mennyiségű felesleges műanyagszemét. Valójában azonban nem kisebb volumenű, hiszen a pálmaolaj különböző neveken ott van a bioüzemanyagoktól kezdve a legtöbb félkész és kész élelmiszeren át a kozmetikumok jelentős részében.
„Ez csak egy üveg mogyoróvaj. Ez csak egy szívószál. Ez csak egy doboz margarin.” – Mondta 7,6 milliárd ember.
Kép forrása: Wikipedia
Kép eredeti forrása: Flickr
Kép szerző: Hayden
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.