Extrém időjárási jelenségek, melyek az éghajlatváltozás miatt egyre többször fordulnak elő.
Az elmúlt két évtizedet vizsgálva a természeti csapásokban máris leköröztük a 20. századot, ugyanakkor a klímaváltozásnak betudható folyamatnak még csupán az elején tartunk. A megtapasztalások mellett számos elemzés támasztja alá, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek - mind számukat, mind pusztító hatásukat tekintve - növekedőben vannak.
Van, ahol az aszályos időszakok meghosszabbodása és a nyári hőhullámok hirtelen megjelenése majd elvonulása válik jellemzővé, van, ahol az éves megszokott csapadékeloszlás változik meg, és vannak olyan térségek is, ahol többek közt a tornádók számbeli növekedése várható.
A tornádók minden mozdítható tárgyat és élőlényt beszippantanak
A tornádók közös jellemzője - legyenek bármilyen erősségűek - hogy a keletkezésükhöz elméletileg nincs is szükség szélsőséges légköri feltételekre, elegendőek a nyári időszakban gyakori heves zivatarok, amelyek azonban egyes térségekben a klímaváltozás hatására felerősödőben vannak.
A tornádót kiváltó zivatarok keletkezéséhez a felhajtóerő, a levegőt feltorlaszoló frontok, valamint a nagy magasságú futóáramlások (jetstreams) járulnak hozzá (utóbbiak mozgása szintén változóban van a klímaváltozás hozadékaként).
A magasan fújó hideg szelek egy zivatarkéményen keresztül felszippantják az alacsony szintek meleg levegőjét, ami heves zivatar kialakulásához vezet, ebből alakulhat ki a gyorsan forgó légoszlop, mely aztán érintkezik a földfelszínnel. A tornádók pusztító hatása noha általában csupán néhány percig tart, tombolásuk során minden mozgatható tárgyat és élőlényt beszippantanak.
Tornádó sújtotta térség: Oklahoma, Moore, 2013. május 21.-én
A tornádókat szélerősségük és pusztításuk mértéke alapján is osztályozzák
Az eredeti skálát 1971-ben dolgozta ki Theodore Fujita japán meteorológus (eredeti skála megtekinthető ezen a linken). Az ezredforduló elején az érintett országok a skálát átvették, majd átdolgozták, így például az Egyesült Államokban az alábbi korrigált Fujita skálát használják:
EF0 (gyenge)szélsebesség: 105–137 km/h |
105–137 km/h: A tetők sérülhetnek, eresz csatornák ledőlnek, a faágak letörnek és a gyenge gyökérzetű fák kidőlnek. (azok a tornádók amiknek nincs bejelentett pusztítása, mindig EF0-sak) |
EF1 (mérsékelt)szélsebesség: 138–177 km/h |
A háztetők felszakadnak, ajtók leszakadnak, ablakok betörnek, a mobil házak felborulnak. |
EF2 (nagy)szélsebesség: 179–217 km/h |
A tetőszerkezetek leszakadnak, a mobil otthonok teljesen elpusztulnak, a nagyobb fák kitörnek vagy gyökerestül kicsavarodnak, a kisebb tárgyak sodródnak a levegőben, az autók felemelkednek. |
EF3 (erős)szélsebesség: 219–266 km/h |
Teljes emeletek tűnhetnek el, komoly sérülés nagyobb épületekben (például bevásárlóközpontok), a vonatszerelvények felborulnak, minden fa kidől vagy kitörik, nehezebb gépjárművek fölemelkednek és métereket mozognak a levegőben. |
EF4 (pusztító)szélsebesség: 267–322 km/h |
Az épületek a föld felszínével lesznek egyenlők, a tetőszerkezetek, faházak, gépjárművek és egyéb nagyobb tárgyak folyamatosan sodródnak a levegőben. |
EF5 („elképesztő”)szélsebesség: >322 km/h |
A többszintes és vasbetonházak is összedőlnek, s darabjaik messzire szétszóródnak; a nehéz járművek és darabjaik több száz méternyit repülnek. Katasztrofális pusztítás mindenütt. Eddig összesen két 5-ös szintű tornádót jegyeztek fel az EF skálán. A legutóbbi Parkersburgban (Iowa állam) 2008. május 25-én, ami a fél várost letarolta. |
Tornádók Magyarországon is előfordulnak
Noha tornádók leginkább Észak-Amerikában fordulnak elő, a Kárpát-medencében is visszatérő jelenség, bár jóval ritkább, a térség domborzati adottságainak köszönhetően.
Magyarországon az eddigi legpusztítóbb, legalább F3-as intenzitású tornádó 1924. június 13-án alakult ki. Az akár 360 kilométer per órával süvítő, egy kilométer széles forgószél Bia és Vác között söpört végig. A jelenség mindössze hat percig tartott, de ezalatt öten meghaltak, hatvanegyen megsebesültek, az okozott kár pedig a hatmillió aranykoronát is meghaladta.
A meteorológusok szerint hazánkban évente nagyjából 20-30 alkalommal jön létre tornádó, ennek azonban csak töredékét észlelik valójában, hiszen a lakatlan területekre vonatkozóan nincs pontos megfigyelés.
Ugyanakkor porördöggel - például a Hortobágyon - jóval többször találkozhatunk.
Porördög Tsagaan Khad-ban (Mongólia) 2011. május 4.-én
A porördögök bár jóval veszélytelenebbek, sokan össze szokták keverni a két jelenséget.
Az általában 0,5-10 méter tölcsérátmérővel rendelkező forgószelek - ellentétben a tornádókkal - főként a sivatagos helyeken, a nyári melegben jönnek létre.
A napsugárzás hatására megnő a talaj hőmérséklete, egyúttal a felette lévő levegő felhevül, amely egy légbuborékhoz hasonlóan felfelé száll, miközben a nyomás-különbség révén minden irányból levegő áramlik az irányába. Így jön létre az a forgó mozgás, amely - szélsőséges esetben - elérheti akár a 200 km/órát is, míg a haladási sebesség az óránkénti 100 kilométert.
Károkat persze a porördögök is okozhatnak (főként ha un. futótüzekkel találkoznak) de a tornádókhoz képest pusztítóerejük jóval kisebb.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.