A második antarktiszi kutatóutunk után nem tudtunk többé megmaradni a budapesti, belvárosi lakásban. Fogtuk magunkat, és vidékre költöztünk. Az első tél traumatikus volt: kint combig ér a hó, én bentről pislogok a cikk- és fordításhegyek közül, értelmezhető bolti bevásárlás minimum egy órás, gyalogos körrel teljesíthető, havat kellene lapátolni, időm pedig épp nincs erre. Hol a megszokott kis sarki bolt? Mit keresek én itt? Na, innen szép nyerni. De nyertem. Azóta megszerveztem a konyhai életem, és idén nyáron a dm Kezdd kicsiben! kezdeményezéséhez a Zöldunió felkérésére zöld portál-főszerkesztőként csatlakozva vállaltam, hogy még környezettudatosabbá váljon.
A cikk a Zöldunió - dm Partnersége keretén belül készült
A vidéki lét meghozta a lassabb élettempót, és lépésről-lépésre megváltoztak igényeink és elvárásaink az élettől. Például fontosabbá vált, mit eszünk, és amit eszünk, az honnan származik. Ha már lehetőség van helyben termelt élelmiszerek vásárlására, esetleg saját termelésére, élni kellene a lehetőséggel, és csökkenteni az élelmiszer-kilométereinket. A miket??? Ha a megvásárolt áruk nagy távolságból érkeznek hozzánk, azok szállítása miatt extra (5-17-szeres) mennyiségű szén-dioxid és egyéb üvegházgáz kerül a levegőbe, és hosszabb szállítási idő esetén esetleg az élelem tápértéke is csökkenhet, ráadásul a hosszú út miatt tartósítószeres, vegyszeres kezelést is kaphat. A szupermarketben "mosolygó" chilei szőlő már nem is annyira hívogató. Kérdés, hogy kell-e egész évben szőlőt ennünk?
Zöldség, közösség, forradalom
Tehát a tudatos konyhában elsőként magát az élelmiszert kellene "kizöldíteni". Rátaláltam egy kis zöldségközösségre a házunktól 5-6 kilométerre, ahol egy biokertészlány termel szezonális zöldségeket, gyümölcsöket. Remek. Közel van, vegyszermentes és szezonális zöldségekhez juthatok hetente egy kosárral.
Még az is fülembe cseng, amikor nyagymamáim elmondták: ha egészségesek akarunk maradni, minden évszakban együnk az adott szezon minden színű terméséből, így a hiánybetegségeket is elkerülhetjük.
Mivel e biokert létformája a "zöldségközösség", a pénzen kívül egy kis önkéntes munkát is megkíván, például a minimális üvegházgáz- kibocsátás érdekében telekocsival járunk a heti kosarakért. Ehhez szervezni és egyeztetni kell legalább hat másik családdal. Időnként pedig besegítünk a szüretben, gyomlálásban, sőt a termények családonkénti szétosztásában is.
A folyamat fontos
Mindez közelebb hozza az embert a földhöz, az élelemre már nem csupán árucikként tekint, inkább a Föld adta táplálékként.
Így az elkészítésében, tárolásában, szállításában is más hozzáállást kényszerít ki az emberből. Érdekes folyamat. Ha érzelmileg kötődünk az élelemhez, közösségi szinten is sorban fogalmazódnak az igények: ne pakoljuk nejlonba, tároljuk újrahasznosított dobozokban, és a nyár végére a műanyag teljesen eltűnt a kosarak körül.
A "még jó lesz valamire" értelmet nyer
Az egységkosarakba pakolás közben felmerült problémák is előrevisznek: ha nem használunk nejlonzacsikat, a rukkola összekeveredik a többi kis kupac leveles zöldfűszerrel, zöldbabbal, és apró paradicsommal. Nem vagyok egy Hamupipőke, hogy otthon ezeket egyenként válogassam szét... Közös agyalás után kiterveltük, hogy lehetne varrni kisebb-nagyobb textilzsákokat. Egyikünk elvállalta, hogy vásárol hozzá anyagokat.
De miért is költenénk erre, és használnánk új erőforrásokból készült anyagokat, amikor mindenkinél hever otthon már rendelkezésre álló, "még jó lesz valamire" kategóriás textilhalom. A prototípusok után kiviláglott az is, melyek a leghasználhatóbb méretek, anyagok. A kb. A4-es méret és a kiszortírozott függöny- és kispárnahuzat-textilek nyertek. Ráadásul egyéb vásárlásokhoz is alkalmasak, így kivédhetjük a bolti nejlonzacskó-használatot is.
A kukának vásároltam?
Mivel valamilyen szinten részesei vagyunk a heti kosaras zöldség-gyümölcs megtermelődésének, érzékenyebben is érint, ha nem használjuk fel, ha a rossz tárolás miatt a főzés előtt megromlik és kidobásra kerül.
2012-ben fejenként 173 kg élelmiszer-hulladék keletkezett az EU-ban.
Ennek gazdasági hatásai is vannak a fölösleges költségek révén, legfőbb környezeti hatása az ezek előállításakor feleslegesen kibocsátott szén-dioxid mennyiség. Ráadásul évente 24 milliárd tonna termékeny talaj is kárba veszett emiatt, miközben a világnépesség majdnem 11 %-a alultáplált.
Hogyan tároljam, hogy jobban kitartson? Nagy mennyiségű leveles fűszert és salátanövényt kapok a heti kosárral, ezeket lehetetlen minden alkalommal a következő két nap menüjébe betervezni. A fűszernövények jól fagyaszthatók, ha lehet újrahasznált dobozokban, nem nejlonban. A salátáknál jól bevált, ha gyökerestől hozom el, és vízbe állítva a hűtőben tárolom. Egy hétig is szép marad. Arra is rájöttünk a zöldségközösség tapasztalatcserélő alkalmain, hogy ha egy-két órára vízbe merítjük a szottyadt leveleket, azok visszanyerik eredeti formájukat. Vízzel telt befőttesüvegben a sárgarépa is eláll a hűtőben, és így tárolásra nejlont nem használtam.
Anya tervez...
Az élelmiszer-hulladék csökkentésére javasolt rendszeres, heti menütervezés mindig nagy álmom volt. Olyan két napig működik is, aztán kiderül, hogy az iskolában, óvodában ugyanaz volt az ebéd, és már el is akadtunk. Töprengek, mi a manót akarnak majd enni 4 nap múlva a gyerekeim, és vajon meg is eszik-e? Ám a menütervezést is a heti zöldségkosár terelte mederbe. Adott, hogy mit kapok, ahhoz tervezek, hogy biztosan fel is használjam annak tartalmát.
Nagy előnye, hogy a termények szezonálisak, nehezítés - vagy éppen kifejezett előny?- , hogy egyes dolgokkal nagyon kreatívnak kell lenni. Például, a hetek óta, folyamatosan érkező homoktövis bogyók egy ideje a fagyasztóban landolnak. Télen még jól fog jönni ez a brutál vitaminbomba, úgy tervezem, turmixokhoz fogom adagolni. A mindent felvevő aduász ételek közt szerepel a pirított zöldséges tarhonya, a gyümölcstöbbletet elszippantó morzsás süti. Kislányom táborból hazahozott gyümölcslevesét (hurrá, ők sem dobták ki!) házi jégkrémformába töltve fagyasztottuk hűsítő nyalánksággá.
Ha egy-egy terményből az egy hét alatt felhasználható mennyiségnél jóval több érkezik, - például cukkiniből most már várat lehet építeni a teraszon, és a gyerekek is cukkinitiszt kaptak - jön a kétségbeesés, a komposztálás, a cukkiniadományozás vagy a zöldségközösségi tanácskérés. Utóbbi be is jön: cukkinidzsem citromfűvel vagy mentával. A citromosat most kihagyom a déligyümölcs ételkilométerei miatt.
Ha mégis kifekszik néhány zöldség, a pucolt héjakkal együtt irány a komposzt. A nyári szabadságos időszakban a főtt ételek sem mindig fogytak el a kiszámíthatatlan itthoni jelenlétünk miatt. Ekkor vetem be a csodafegyvert, a köbméteres fagyasztóládát. Bár egy barátnőm szerint ez csak a késleltetett elengedés varázsládája.
Láncreakcióban
Nyilván, nem egyedül fogom megoldani a világ élelmezési problémáit, de átadhatom az értékeimet, hathatok másokra, és hosszútávon - a pillangó-hatás elvét is szem előtt tartva - lehet változást hozni. Egy zöld közösséghez csatlakozás sokat tud segíteni a szokások megváltoztatásában, inspirál, motiváltan tart, gondolkodtat, továbbformál.
Csak azzal, hogy csatlakoztam egy zöldségközösséghez, beindult a láncreakció: csökkentettem az élelmiszereim kilométereit, helyi erőforrásokat használtam fel, helyi gazdát támogattam a pénzemmel, több fronton csökkentettem a műanyag-felhasználást, az ételhulladékomat, a családom szervezetébe bekerülő vegyszermennyiséget, rendszeresen komposztálok, alaposabban tervezek, új embereket, ételeket és növényeket, kerti módszereket ismertem meg.
Ha változást akarunk hozni, például a konyhában, az plusz erőfeszítéssel jár - eleinte, amíg be nem épül az új szokásrendszer. Ehhez a kényelmünkből fel kell adni egy keveset, kicsit úgy törődni a táplálékot és élőhelyet adó környezetünkkel, mintha az egy másik, érző lény lenne, akivel szeretnénk jóban lenni.
Kölcsönösség nélkül nem megy.
A dm „Kezdd kicsiben!” felhívással edukációs programot és közösségi kihívást indít, hogy zöldebbek legyenek a hétköznapok. Tedd meg az első lépéseket Te is! Csatlakozz a dm facebook kihívásához, melynek zárt facebook csoportja itt érhető el. A dm a résztvevőket az egyéni elköteleződésen túl is szeretné motiválni: minden csatlakozó személy után 100 forinttal támogatnak egy környezetvédelmi kezdeményezést, a 2020-as Tiszai PET Kupát. Céljuk, hogy 1 millió forinttal segítsék a szemétgyűjtő akció lebonyolítását.
Szerző: Nagy Éva Johanna
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
„Ésszel járom be a Földet!” Mottónk szerint A Földgömb alkotóközössége a lap 1929-es alapítása óta azért dolgozik, hogy választ adjon a bennünket körülvevő világról megfogalmazódott kérdésekre, elsősorban a földrajztudomány eszköztárának segítségével. Ezek a kérdések és válaszok sohasem voltak olyan kiemelkedően fontosak és aktuálisak, mint ma, amikor a klímaváltozás, a környezettudatos életmód és a környezetvédelem az emberiség jövőjének szempontjából ily nagy jelentőséggel bírnak. E célok megvalósításának hatékony eszköze lapunk, mely szórakoztatva tanít, magyarázza a Világot!