Az építőipar fellendülésével jóval több nyersanyagra van szükség, mint amennyi a természetben a környezet károsítása nélkül fellelhető.
A homok a víz után az egyik legnagyobb mértékben felhasznált nyersanyag. Számos országban pedig már nem is elérhető, ami érzékenyen érinti az építőipar szereplőit.
Kimeríthetetlen homokéhség
1900 és 2010 között az építőipari beruházások és az infrastruktúra fejlődése miatt a nyersanyagforrások kitermelése huszonháromszorosával nőtt, élén a homokkal és a sóderrel.
Becslések szerint az építőipar globálisan 40 milliárd tonna homokot és sódert használ fel éves szinten.
India például napjainkban háromszor annyi homokot használ fel az építkezésekhez, mint az évezred elején, de Kína és Dubai éhsége is kimeríthetetlen, ha homokról van szó. A Palm Jumeira sziget megépítéséhez 385 millió tonna homokot és 10 millió köbméter követ használtak fel, a World Island mesterséges világtérképhez 485 millió tonnányi homokot hasznosítottak. Ezek a beruházások oly mértékben emésztették fel Dubai saját homokkészletét, hogy a 828 méter magas Burzs Kalifához már Ausztráliából kellett nyersanyagot importálniuk.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) jelentése szerint – és ez tökéletesen prezentálja, mekkora mennyiségről beszélünk – a Földön egy év alatt annyi betont állítanak elő, ami elegendő lenne egy 27 méter magas és ugyanilyen széles fal építéséhez, mely körbeérné az Egyenlítőt.
Jelenünkben a legnagyobb kitermelő az Egyesült Államok, őt követi Olaszország, Franciaország majd Németország. Ezekben az országokban egyébként szabályozás alatt áll a homokbányászat, ám sok helyen továbbra is szabad prédaként tekintenek erre a nyersanyagra, a politikai döntéshozók pedig nem is tartják megtérülőnek a szabályok bevezetését.
Mivel a homok forrásai kimerülőben vannak, kitermelésére egyre nagyobb az igény, ezért az illegális kereskedelme aranykorát éli, amint az többek közt Indiában is tapasztalható: a Gangesz és a Yamuna mentén éjszakánként, teherautókkal szállítják a nyersanyagot a megrendelőkhöz. De példaként említhetjük a Zöld-Foki Köztársaságot is, ahol a kitermelésre alkalmas partmenti helyek jelentős részéről a homok már szinte teljesen eltűnt.
Többekben is felvetődhet a kérdés: miért nem használjuk fel a sivatagi homokot ugyanerre a célra? A válasz a minőségében rejlik: a sivatagi homok annyira finom szemcsékből áll, hogy nem alkalmas cementgyártásra, ráadásul gyakran mészkövet és vas-oxidot is tartalmaz, ami szintén kizáró ok.
A homokbányászat tönkreteszi a környezet
A homok túlzott legális és az illegális kitermelése az érintett területek élővilágát is fenyegeti. Például a folyómeder kikotrása következtében az üledék felkavarodik, így nem jut elég napfény a víz alatti vegetációnak, ami a helyi ökoszisztéma összeomlását is eredményezheti.
Washington államban az ártéri bányászat megváltoztatta a folyó sodrásirányát, ami a lazacok tömeges pusztulását okozta. Ausztráliában egy ritka húsevő növénynek otthont adó területet sorvasztott el a homokkitermelés, míg Vietnámban erdők és termőföldek váltak a martalékává.
Az egyik legnagyobb környezetkárosítás Szingapúrhoz, a világ első számú homok-importőréhez kapcsolódik, mely az utóbbi 20 évben több mint 500 millió tonna homokot vásárolt, elsősorban Indonéziából, valamint Malajziából, Thaiföldről és Kambodzsából. A homokbányászat hatásaként 24 indonéz sziget lett semmivé, korallzátonyok pusztultak ki és tengeri halfajok tűntek el. A kitermelés geopolitikai következményekkel is járt, ugyanis a szigetek eltűnése a két ország között vitát szított a tengeri határokat illetően. Mindezeket látva több ország be is tiltotta a homok exportját, ami azonban a homokmaffia erősödését eredményezte. Napjainkban Indonéziából évente 300 millió köbméter homok kerül ki illegálisan.
De mi akkor megoldás?
A homokfelhasználás visszaszorításának leghatékonyabb módja természetesen a megfelelő törvényi szabályozás. A nyersanyag felhasználás az iszap és a zúzott kő kitermelésével, valamint a beton újrahasznosításával is kiváltható lenne.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Zöld szemléletformálóként célunk, hogy olvasóinkat informáljuk a világ zöld történéseiről, erősítsük a környezettudatos gondolkodást. Folyamatosan frissülő cikkállományunkban a külföldi zöld oldalak és hírügynökségek fontosabb beszámolói mellett a magazin jellegű saját írások, interjúk és egyedi képes összeállítások is megtalálhatóak. www.ecolounge.hu