A világ erdőségei a szárazföldi élővilág legkomplexebb társulásai. A Föld pólusaitól az Egyenlítőhöz közeledve egyre nő a kiterjedésük, a szervesanyag és oxigéntermelő, valamint a légköri széndioxidelnyelő képességük. Egy erdő mégsem egyenlő fák sokaságával, hiszen a benne lévő egyéb életformák teszik összetett életközösséggé.
A trópusi esőerdők az összes típus közül is a legbonyolultabbak, olyanok, mint az élővilág metropoliszai. Térben és időben több szinten zajlik bennük az élet. A szerkezetük is hasonlatos egy nagyvároshoz, benne az egymás alá-fölé húzódó autópályákat a talajszinten és alatta, valamint több lombkorona szinten fölötte kidőlt fák, összeérő ágak, liánok testesítik meg. A felhőkarcolókat az akár 70-85 méter magasra megnövő, a felsőlombkorona szintet alkotó gigászi fák jelentik. Az élőlények páratlan változatossága nem összemérhető a világ más pontjain lévőkkel. Itt él a földi növény- és állatvilág fele. (1)
Fotó: Eutah Mizushima@eutahm/UNSPLASH
A trópusi esőerdők olyan buja területek, hogy a nagy részükön még a mai napig nem járt ember. Nem ismerjük kellően az ott élő fajokat, így rengeteg sajátosságuk is rejtett számunkra, pedig elképzelhető, hogy az orvostudomány tudná alkalmazni egyes tulajdonságaikat, anyagaikat stb. Azonban,
ha egy faj kihal, akkor azt – a tudomány jelen állása szerint – többé nem tudjuk újrateremteni, így a biodiverzitás (biológiai sokféleség) csökkenése egy irreverzibilis (visszafordíthatatlan) folyamat, és minden entitás eltűnéséből veszteségünk származik.
A trópusi esőerdőket együttesen a Föld tüdejének hívják, mert a bolygón ezeken a területeken állandó, és nagyon dús a növényállomány, amely a puszta létezésével légköri oxigént termel, széndioxidot köt meg, miközben növeli a légkör páratartalmát, és mindezzel javítja a klímát. Az erdők – és kiváltképp az esőerdők – felett keletkezik a szárazföldeken a lokális csapadék nagy része. Az esőerdőkben a szerves anyag legnagyobb része nem a talajban, hanem az élő biomasszában (élőlényekben) tárolódik.
Erdőirtás miatt ez nyilván eltűnik, és a leeső csapadékot már nem tartóztatja vissza a növények hatalmas levélfelülete, valamint nem kötik meg a fák gyökerei. Ennek következtében a talajban lévő ásványi anyagok jó része kimosódik, miközben megnő a földcsuszamlások, az árvizek és az aszályok gyakorisága az erdőirtással sújtott térségben. Az erdőirtás után az eredeti életközösség regenerálódása nagyságrendileg 10 000 évet igényel, ami – egy általunk jobban ismert – mérsékelt övi erdő esetében csak körülbelül 500-1000 év.
Könnyen belátható, hogy milyen gazdagság lakozik ezeken a területeken, és hogy mekkora pusztítást jelent egy ilyen terület letarolása. A fent leírtakból látszik, hogy az esőerdők kiirtása után megmaradt talaj hosszú távon a mezőgazdálkodásra sem lesz alkalmas, pedig elvileg ez volna a célja. Tehát végsősoron egyértelmű, hogy csak rövidtávon tűnhet kifizetődőnek, és csak nagyon kevesen nyernek az erdőirtással, míg hosszú távon emberek, állatok, növények milliói vesztik el mindenüket.
Napjainkban a trópusi esőerdők legnagyobb részét monokultúrás (egy fajból álló) olajpálmaültetvények kialakításáért égetik fel, benne a teljes paradicsomi élővilággal, így lehet állítani, hogy ezek az ültetvények rosszabbak, mint a sivatagok az élővilág számára. Egy 2017-es felmérés (2) szerint másodpercenként egy futballpályányi esőerdőt irtottak ki világszerte. Az elmúlt 200 évben kevesebb, mint felére csökkent a trópusi esőerdők kiterjedése. (1) A felégetés hatalmas légszennyezéssel jár, mely egyaránt hatással van a környező lakosságra és a globális klímára.
Az olajpálmák gyümölcséből és magjából később olajat sajtolnak ki, melyet bioüzemanyagként, olcsó sütőolajként, margarinként, egzotikus ételkülönlegességként, kozmetikai alapanyagként, vegán növényi zsiradékként stb. árusítanak, miközben minden cseppjéhez ezrek vére tapad.
Mondj nemet a pálmaolajra, ne vásárolj olyan terméket, ami ezt a pusztítást okozza!
Gáspár Zita Zsófia
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Dr. Jane Goodall 1977-ben hozta létre a Jane Goodall Intézetet a csimpánzok és élőhelyük védelmének érdekében. Az azóta eltelt idő alatt pedig már a világ 24 országában alakult Jane Goodall Intézet, s a globális hálózat összesen több mint 110 országot foglal magában. 1991-ben Dr. Goodall, a fiatalságba vetett hite és reménye jeleként útjára indította a Roots & Shoots környezeti nevelési programot, aminek tagjai aktív környezetvédelmi programok által azóta is nap mint nap enyhítik a bolygónkra nehezedő terheket.