Jane Goodall: A változás elkezdődött. Sok út vezet a jó irányba

Beszélgetés a főemlőskutatóval és ökológiai aktivistával arról, hogy miért nem a népesség a klímaváltozás fő oka és miért érdemes optimistának lenni.

Jane Goodall főemlőskutatót a világ egyik vezető szaktekintélyének tartják a csimpánzokkal kapcsolatban. Hatvan évet töltött csimpánzok tanulmányozásával a Gombe Nemzeti Parkban és számos alapítványon keresztül az egyik fő képviselője az emberszabásúak és élőhelyeik védelmének. Számos kormány és az ENSZ is kitüntette környezetvédelmi munkásságáért, valamint feltűnik a Netflix The Beginning of Life 2.  című dokumentumfilmjében is.

Tavaly júniusban arra figyelmeztetett, hogy az emberiségnek vége, ha nem teszünk drasztikus lépéseket a koronavírus járvány és a klímaváltozás ellen. Látja a drasztikus változások jelét?

Az időablak egyre szűkebb. A szokásos üzletmenet – a természetes erőforrások egyre gyorsabb felhasználása – nem folytatódhat. Néhány esetben már most gyorsabban éljük fel az erőforrásokat, mint amilyen ütemben újratermelődnek. És mind láthatjuk ennek következményeit. Vegyük például a klímaváltozást. Ez nem olyasmi, ami majd a jövőben fog lezajlani; már most borzasztó hurrikánokkal, áradásokkal és tűzvészekkel kell megküzdenünk. Valóságos pokollá válik a Föld. Amikor globális léptékben gondolkodunk, a helyzet roppant nyomasztó.

Hogy látja, a pandémia változtatott az emberek felfogásán? Érzik, hogy sürgetőbbé vált a probléma?

Talán a Covid-járvány adott egy lökést a változás irányába. A pandémia legfontosabb leckéje, hogy új kapcsolatot kell kialakítanunk a természettel és az állatokkal. Az állatokkal szembeni tiszteletlen bánásmódunk megteremti a zoonótikus betegségek terjedésének feltételeit. Ezt a fajta tiszteletlenséget látjuk a nagyüzemi állattartás, a bozóthús, a vadpiacok és az illegális vadkereskedelem területén. Az emberek körében felbukkanó új megbetegedések 75%-a állati eredetű.

Mit tehetnénk még?

Fenntarthatóbb alapokra kell helyeznünk az élővilággal való kapcsolatunkat. Zöldebb gazdaságra van szükségünk. Ha az országok elmozdulnának a fosszilis tüzelőanyagoktól és a tiszta, zöld energiát támogatnák, az rengeteg új munkahelyet teremtene. Ha fákat ültetsz egy városban, annak számtalan előnye van – hűti és tisztítja a levegőt, a talajt megkötve véd az áradások ellen és növeli a pszichológiai és fizikai jólétet, csak hogy néhány példát említsek. És a hulladéktermelésünket is vissza kell fogni. A háború idején nőttem fel, amikor az élelmet be kellett osztani, semmit sem dobtunk ki. Jobban kell értékelnünk az élelmet – ahogyan az őslakosok teszik.

Mit gondol, a politikusok és a közvélemény kellőképpen figyel erre a kihívásra?

Ahogy az okozott károk egyre növekednek, úgy növekszik a figyelem is. De az nem segít, ha csak a problémákra összpontosítunk. Igen, a médiának fel kell hívnia a figyelmet az általunk okozott problémákra, de több helyet kell adni a világszerte zajló bámulatos helyreállító programoknak is – ez reményt ad az embereknek, ezáltal nagyobb valószínűséggel tesznek lépéseket is. Remény nélkül miért is küzdenél?

Hol talál okot a reménykedésre?

A változás elkezdődött.

Milliók váltanak szél- vagy napenergiára, takarítják ki a folyókat vagy szedik össze a szemetet. A fogyasztók befolyásolják, hogyan működjön a gazdaság. Lépten-nyomon találkozom csodálatos emberekkel, akik nagyszerű projektekkel segítik a biodiverzitás visszatérését. Nagy részükkel éppen Kínában. Sokféleképpen elindulhatunk a jó irányba.

És mi a helyzet nemzeti, nemzetközi szinten? A ENSZ biodiverzitást áttekintő jelentése, a Global Biodiversity Outlook 5 kimutatta, hogy a nemzetközi közösség nem teljesítette a húsz Aichi biodiverzitási célt, amelyekről 2010-ben egyeztek meg Japánban, hogy lassítsák a természetes élőhelyek elvesztését. Javulásra számíthatunk a jövőre Kunmingban megrendezendő nagy ENSZ biodiverzitás találkozótól?

Őszintén szólva, a tapasztalataim szerint több döntéshozó beszél a változásról és kovácsol terveket, de nem tesz eleget azért, hogy ezek meg is valósuljanak. Ezeken a nagy találkozókon annyi a beszéd és oly kevés tett követi ezeket. De a fiatalokat egyre aktívabbnak látjuk. A gyerekek kiállnak és befolyásolják a szüleiket, az üzleti világ vezetőit, a politikusokat. A szavazás jelentősége óriási – a demokratikus államokban.

Ön és David Attenborough is tevékenyebbnek tűnik, mint valaha. Változott valamiben a hozzáállása? A múltban mintha inkább az egyéni felelősséget helyezte volna előtérbe. Eljött volna egy radikálisabb, szisztematikus változás ideje?

Azt gondolom, hogy több különböző megközelítésre van szükség. Vannak esetek, amikor az erőszakos taktikák szükségesek a figyelem felkeltésére – mint például a rabszolgaság-ellenes mozgalom. De az erőszak kontraproduktív is. Azt hiszem a legtöbb emberben a változás belülről indul. Ha egy gyerek rámutat egy domináns hímre és azt mondja: “te rossz vagy és követeljük, hogy változz meg”, a válasz valószínűleg az lesz, hogy: “engem ne oktasson ki egy gyerek”. Az én módszerem a történetmesélés, a lélekre próbálok hatni. Az emberek túl gyakran hangoztatják a változás szükségességét, s közben ugyanúgy élik az életüket.

Szervezetünk, a Roots&Shoots(Rügyek és gyökerek) az alapoktól kezdve dolgozik együtt a fiatalokkal. A mozgalom nagyon gyorsan nő – Észak- és Dél-Amerika, Afrika, Európa, Ázsia, ebből több mint ezer csoport Kínában. De alakulnak új csoportok a Közel-Keleten is, Törökországban, Izraelben, és szeretném még jobban kiterjeszteni. Összekötjük a különböző országokból származó fiatalokat, és partnerszervezeteket keresünk. A növekedés nagyon fontos, mert a program reményt ad a fiataloknak. Óriási szükség van rá, mert az 1991-es indulás óta rengeteg környezeti kárt okozott az emberiség. Remény nélkül pedig a fiatalság apátiába zuhan és nem tesz semmit. A korai Rügyek és gyökerek tagok közül mára sokan vezető pozíciókat töltenek be.

Kérjük csatlakozzanak a környezeti nevelési programunkhoz és tegyük együtt jobbá a világot!                          The Jane Goodall's Roots&Shoots

Ez azonban nem pusztán az egyéni viselkedés megváltoztatásáról szól. Vannak mélyebb okok is a globális gazdaság szerkezete mögött?

Látjuk, milyen következményei vannak a véges természeti erőforrásokra alapozott végtelen gazdasági fejlődés őrült ideájának növekvő népesség mellett.

A döntéseket a rövid távú célok érdekében hozzák, a környezet jövő generációk számára való megőrzésének rovására. Jelenleg a Föld népességét 7 milliárdra becsülik, 2050-re pedig elérheti a 10 milliárdot. Ha mindent ugyanígy folytatunk, mi történik? Csak a tisztánlátás kedvéért, a növekvő népesség önmagában nem a fő probléma, ilyet sosem mondtam, ahogyan George Monbiot állítja, ami kissé kiábrándító, mert egyébként mindig csodáltam. Ez az egyike a három fő problémának – a másik kettőbe beletartozik a kapzsi életvitelünk, a fosszilis tüzelőanyagok felelőtlen égetése, a húsfogyasztás növekedése, a szegénység – és persze meg kell küzdenünk a korrupcióval is.

Véleménye szerint milyen mértékben kell változnia a hagyományos természetvédelemnek?

Meg kell szüntetnünk a szegénységet. Ha az emberek igazán szegények, pusztítani fogják a környezetüket, mert el kell tartaniuk magukat és a családjukat. 1990-ben elrepültem a tanzániai Gombe Nemzeti Park fölött, és sokkolt a változás. Az 1960-as években egy óriási egyenlítői erdőség része volt. 1990-re Gombe csak egy apró sziget maradt, amelyet gyakorlatilag teljesen lecsupaszított földek vettek körül.

Ekkor szembesültem vele, hogy amíg nem segítünk az embereknek megélhetést biztosítani a környezet rombolása nélkül, addig nem menthetjük meg a csimpánzokat vagy az erdőket. Így hát többféleképpen próbáltunk segíteni, például ösztöndíjakat biztosítottunk a lányoknak és mikrohitel lehetőségeket nyújtottunk, főleg nőknek. Működött. Ha ma átrepülsz Gombe fölött, már nem látod a kopár dombokat; az erdő visszatért. Ahogy a nők iskolázottsága javul, úgy csökken a családok mérete. A nők tanítani is akarják a gyermekeiket, nem akarnak pusztán szülőgépek lenni.

A The Beginning of Life 2. című Netflix dokumentumfilmben ön és számos más biológus, természetvédelmi biológus és pszichológus hangsúlyozza a természettel való szoros kapcsolat mentális egészségre és a társadalomra gyakorolt előnyös hatásait. Valamint felhívják a figyelmet annak veszélyére, hogy ez a kapcsolat a fiatalabb, sokkal inkább városi generációk esetében hiányzik.

Amikor felnőttem, még televíziónk sem volt, így hát könyvekben és a természetben merültünk el. A gyerekeknek erre manapság kevesebb idejük van, mert lenyűgözik őket az iPhone-ok, a laptopok és a videojátékok, és sokkal több gyermek nő fel városokban, betonnal körülvéve. A legfontosabb dolog, hogy kivigyük őket a természetbe – minél fiatalabb korban, annál jobb. A dokumentumfilmben láthatjuk, hogyan ül ki egy gyermek arcára a csodálat – egy hároméves kisfiú figyelt egy araszoló csigát. Hirtelen felkapta, odafutott egy ablakhoz és rárakta az üvegre, hogy a másik oldalról is meg tudja nézni. Az ilyesfajta tapasztalat rendkívül fontos. Csak akkor tudod megvédeni a természetet, ha törődsz vele. Nagyon inspiráló film.

Hogyan hatott kijárási tilalom az emberek természettel való kapcsolatára?

Bizonyos esetekben közelebb kerültek hozzá, de ez attól függ, hogy van-e kertjük, a közelben park, vagy más zöldterület, ahol sétálni lehet. Sok szegényebb ember kényszerült a betondzsungel korlátai közé.

És hogyan hatott önre?

Hiányzik a kontaktus az emberekkel, a barátaimmal. De alkalmazkodtam. Korábban évi 300 napot utaztam, és élőben találkoztam az emberekkel. Amióta ez korlátozva van, mindent virtuálisan csinálok, és több millió embert tudtam megszólítani, rengeteg országban. Szóval minden rosszban van valami jó. Megpróbálom mindenben megtalálni a jót. Nem szabad elveszítenünk a reményt.

Van bármi, amit szeretne hozzáfűzni?

Ön a kedvenc csimpánzomra, Szürkeszakállú Dávidra emlékeztet.

Fordította: Megyeri Kata

Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!