Miért fordul a napraforgó a fény felé? Hogyan kapja el a "húsevő" növény áldozatát? Miért "alszanak" a virágok? A növényi mozgások okait térképeztük fel.
A természet egyik csodája, hogy a növények is mozognak, képesek a helyzetváltoztatásra, saját energiájukkal, a szél, a víz vagy állatok általi passzív mozgásokon túl.
Az egyik legszembetűnőbb példa: a lassú mozgású napraforgó
Ahogy a növények gyökere is a nedvesség felé növekszik, úgy fordulnak a felszín feletti részek a nap felé - így van ez szinte minden növénnyel, még ha nem is olyan látványosan, mint a napraforgó esetében, amely nevét is erről a "képességéről" kapta. Persze igazán akkor figyelhetjük meg ezt a jelenséget, ha egy egész napraforgótábla mellett haladunk el - éppen az benne a lenyűgöző, hogy az összes virág ugyanabba az irányba fordul el.
E jelenség neve a fototropizmus, a fény felé növekedés, amely az auxin (növekedést segítő növényi hormon) hatására alakul ki. A hajtáscsúcsban termelődő auxinok a sejtek megnyúlásos növekedésének fokozódását okozzák, míg hiányuk esetén ez elmarad. Termelődésüket, illetve szállításukat azonban a fény gátolja, tehát azért fordulnak a növények a nap felé, mert a keletkező auxin a növény árnyékos oldalára áramlik, ott magasabb lesz a koncentrációja, a növény erőteljesebben kezd növekedni és a szár a fény irányába elgörbül. Az auxinok a szár és a gyökér növekedésének irányításán túl a gyümölcsképződésben, a levél-és gyümölcshullásban részt vesznek.
A ragadozó és a védekező: Vénusz légycsapója
Amíg az előbbi a növények lassú mozgására volt példa, létezik, érintésre bekövetkező, gyors mozgás is, ennek leglátványosabb esete a rovaremésztő ("húsevő") növényeké, ezen belül is a Vénusz légycsapójáé (Dionaea muscipula) - amely hazánkban egyébként nem honos. A növény csapdájának hirtelen bezárulása úgynevezett nasztiás mozgás, ugyanúgy inger hatására történik, mint a fény estében.
A növény leveleinek végén elhelyezkedő, édes illatot árasztó csapdák belsejében 3-3 érzékelő "szőrszál" található. Amikor a rovar leszáll a csapóra, és hozzáér valamelyik érzékelőhöz, a levéllemezek fél másodperc alatt összezárulnak, foglyul ejtve a zsákmányt. Ha a rovar elég nagy - túl kicsi esetén a növény "kiengedi", hiszen megemésztése több energiát igényelne, mint amit belőle nyerhet - többé nem tud kiszabadulni, mert a csapda légmentesen bezárul. Így is marad egy-két hétig, amíg a növény az emésztőenzimek segítségével a belső falán keresztül felszívja, megemészti a tápanyagot. A nasztiás mozgások másik ismert, szintén "beszédes" nevű növénye a Mimóza (Mimosa pudica), amely ha (akármilyen gyengéden) megérintjük, akár a másodperc ötöde alatt képes levélkéit összecsukni. A Brazíliából származó növény valószínűleg az idők folyamán, fokozatosan alakította ki e védelmi rendszerét, kezdetben feltehetőleg az állandóan "bombázó" trópusi esőzésektől zárkózott el ily' módon.
"Alvó" virágok
A virágok nyílása, összecsukódása is olyan mozgás amely inger - fény-árnyék - hatására, a sejtek belsejében, a sejt feszességében bekövetkező hirtelen változás eredményeként jön létre.
A fényintenzitás ingadozása váltja ki például a Fehér mécsvirágnál (Melandrium album) a virágnyílást, míg a kifejezetten árnyékkedvelő Erdei madársóska (Oxalis acetosella) levelei erős fényben, mint a lepkeszárnyak, összecsukódnak.
A legtöbb növény azonban - az emberhez hasonlóan - éjjel tér "nyugovóra", és zárkózik be, a tulipántól a kikericsig. Ez egy speciális nasztiás mozgás, az úgynevezett niktinasztia, vagyis a növények egyes részeinek, különösen a lomb- és virágleveleknek a fény és sötétség időszaki változása okozta mozgása, amelyet a növények alvásának is neveznek. Míg a jelenség mögött álló mechanizmus ismert: sötétben és hűvösben a virágok legalsó szirmai gyorsabban növekednek, mint a legfelsők, és ennek kényszerítő hatására a virág becsukódik; addig annak magyarázatára, hogy miért fejlődtek egyes növények így, mások meg nem, többféle magyarázat is született.
Charles Darwin elmélete szerint a növények azért “zárkóznak be” éjszakára, hogy csökkentsék az elfagyás veszélyét. Más kutatók inkább abban látják a jelenség magyarázatát, hogy a niktinasztikus virágok az álomba merüléssel energiát – és valószínűleg illatot – tartalékolnak a nappali időszakra, amikor a beporzást végző rovarok a legtevékenyebbek. Egy másik elmélet szerint a virágok így veszik elejét annak, hogy pollenjeik megteljenek nedvességgel és nehézzé váljanak a hajnali harmattól. A rovarok ugyanis könnyebben tudják szállítani a száraz virágport, a becsukódás így a sikeres szaporodás valószínűségét növelheti.
A talán legérdekesebb felvetés pedig az, hogy a niktinasztia egy magasan fejlett, kifinomult védekezési mechanizmus, amelyet a növény a sötétben rá leselkedő ragadozók elhárítására vet be. Azzal ugyanis, hogy összezárja a virágait, áttekinthetőbbé teszi a terepet az olyan éjszakai vadászok számára, mint a bagoly; azok pedig biztosabban csaphatnak le a növényevőkre, így érvényesítve az "ellenségem ellensége a barátom" elvet.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.