Számos kutatás egybehangzó véleménye szerint a klímaváltozás hatására 2100-ig akár egy métert is emelkedhet a tengerszint, elöntve ezzel az olyan, alacsonyan fekvő partmenti városokat, mint például Bangkok, London és Miami. E területek másik közös jellemzője az, hogy népsűrűségük rohamosan növekszik. Ezen kihívásokra válaszul, nemrégiben ismét terítékre került a tengerre tervezett, úszó városok koncepciója.
Idén az ENSZ is támogatásáról biztosította az úszó városokat érintő kutatásokat: 2019 áprilisában megrendezett, Fenntartható úszó városok kerekasztal-konferenciáján (Round Table on Sustainable Floating Cities) bemutatkozási lehetőséget biztosított a BIG építészeti stúdió Oceanix City elnevezésű tervének, melyben francia polinézia volt turisztikai minisztere, Marc Collins Chen is szerepet vállal.
Az Oceanix úszó város a tervek szerint hatosával összekapcsolt, mesterséges szigetekből állna, összességében több ilyen, hatos csoport adna ki egy 12 hektár alapterületű úszó várost. Egy városban 1650 lakónak lenne hely, több várost összekapcsolva pedig akár egy 10 000 fős mesterséges „szigetvilág“ is létrejöhetne. Az Oceanix projektről korábban itt értekeztünk.
Az úszó városok rövid története
Az ’50-es-’60-as évek a technológiai optimizmus és a tengeri utópiák virágkora volt, így nem csoda, ha több kutatócsoport is próbálta megoldani a lakhatatlan területek lakhatóvá tételét.
A japán Metabolizmus keretében igen különleges és haladó szellemű projektek születtek, mint például Kenzo Tange terve a Tokiói-öböl beépítésére, illetve Kikutake és Kurokawa tengeri úszóváros-tervei. A nyugati kezdeményezések közül az amerikai Buckminster Fuller Triton Cityje emelkedik ki, melyet hidak kötöttek volna össze a szárazfölddel. Az innovációs láz közepette a vízalatti farmok ötlete is felmerült, méghozzá az Archigram neofuturista építészeinek jóvoltából.
A lakóhely kérdésének egyébként az ENSZ konferenciát is szentelt még 1976-ban, Habitat I. címmel, Vancouverben.
A 21. században a figyelem ismét a tengeri lakhatás felé fordult: 2008-ban Vincent Callebaut állt elő “Lilypad” - Tündérrózsa nevű várostervével, melyet az „úszó ekopolisz ökológiai menekülteknek“ szlogennel fémjelzett. A meg nem valósult koncepció tavirózsa alakú szigetekből áll, és 50 000 embernek ad otthont.
Technikai lehetőségek
A nyílt tengeren ez idáig még nem sikerült úszó települést létesíteni, a kutatók jelenleg is elsősorban a sekélyebb, partmenti régiók benépesítésén gondolkodnak. A megoldandó feladatok közé tartozik többek közt az, hogy miként lehet nagyléptékű infrastruktúrával felszerelni ezeket a városokat - amennyiben független településként gondolunk rájuk, nem pedig valamelyik szárazföldi metropolisz kiterjesztéseként.
Az eddigi kutatások szerint a nagyméretű, úszó szerkezetek (VLFS) megtartásához kétféle technológia alkalmazható: Az egyik az un. pontonos kialakítás, amikor lapos elemeket kapcsolnak egymáshoz. A másik megoldáshoz a mélyebb vízen is elhelyezhető, félig merülő építmények adták az ötletet. Hasonlóval talákozhatunk a vízen létesült fúrótornyok esetében. (A korábbi években számos olyan tanulmány is készült, melyek az ilyen létesítmények városokká történő alakításának lehetőségeit vizsgálta.)
Az Oceanix alapja a pontonos struktúra, így az csak sekély vizeken, már meglévő városok kiterjesztéseként lenne használható.
Szuverén úszó városok
Bár nem kapcsolódik szorosan az ökológiai indíttatású vízi városok témájához, a szuverén tengeri államok koncepciója szintén régóta mozgatja az emberek fantáziáját.
Volt, aki nemcsak álmodozott, de meg is valósította ezt az elképzelést: Az úszó városállam egészen sajátos értelmezését látjuk viszont a Sealand-hercegségnél, mely nem más, mint egy második világháborúból maradt, rozsdás erődítmény. Az építmény 1967 óta a Bates család tulajdonában áll (bővebb információ a Wikipedián olvasható).
A "Freedom Ship" elnevezésű kezdeményezés szintén a szabad tengeri élet jegyében indult a ’90-es években, és egy mobil óceáni kolónia megvalósítását tűzte ki célul, melynek egy bárkákból összeállított, óriás tengerjáró hajó adna otthont (képek ezen a linken tekinthetőek meg).
Élet a partmenti vízen
Az Urban Rigger start-up Koppenhága kihasználatlan kikötőjében szállítókonténerekből készített lakásokat ad bérbe, elsősorban diákok számára. A tevezők 9 konténer összekapcsolásával 15 stúdiólakást hoztak létre, melyek egy központi udvar körül helyezkednek el. A komplexumban kajakkikötő, fürdő, grillezőhely, de még közösségi tetőkert is megtalálható. A vízszint alatti emeleten tárolókat és mosodát alakítottak ki. A létesítmény számos megújuló -úgymint víz- és napenergia - megoldással is büszkélkedhet.
De hol máshol láthatnánk még követendő példát a vízi építkezésre, mint Hollandiában, ahol egyébként a népesség kétharmada tengerszint alatti magasságon él.
Nem csoda, hogy a víz felé terjeszkedtek Amszterdamban is, amikor a város lakáshiányát igyekeztek megoldani: Így született meg Waterbuurt, azaz a„vízi negyed“ az IJ-tavon és a hozzá kapcsolódó csatornákon. 75, mobilházakból álló épületet húztak itt fel, melyeket aztán a mólókhoz kötöttek.
Úszó településekre persze kevésbé civilizált példákat is láthatunk
A Szap-tavi úszó településeket is magába foglaló Krakor, Kambodzsa Puszat tartományában helyezkedik el.
Egy másik példa a Peru és Bolívia határán található titicaca-tavi falu, mely teljes egészében szalmára épült.
Mint a bemutatott példákból is láthatjuk, az úszó városokat elsősorban a szükség szüli. Ahhoz, hogy valóban kényelmes és korszerű lakóhellyé váljanak, a szakembereknek még számos technikai akadályt kell leküzdeniük. Amint ez sikerül, a (közel)jövő úszó városa valóban vonzó alternatívát fog kínálni a szárazföldi metropoliszokkal szemben.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Olyan korban élünk, amikor egyéni, közösségi és nemzetközi szinten is aktív cselekvésre és összefogásra van szükség annak érdekében, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb világot adjunk át gyermekeinknek, unokáinknak. Ezért összehangoltabbá kell tennünk az üzleti és a társadalmi érdekeket, erőteljesebben kell fókuszálnunk az edukációra, a társadalmi szemléletformálásra, így a környezettudatos gondolkodásmód erősítésére is.
A HOLNAPUTÁN rendszere ebben kíván Partner lenni: Tudáscentrumként, tájékozódási pontként és kommunikációs felületként nyújt díjmentes publikációs lehetőségeket a felelősen gondolkodók számára. A Holnapután részletesebb bemutatása ezen az aloldal érhető el.