Képzeljünk el egy átlagos napot, amikor munka után beugrunk az egyik hipermarketbe, veszünk pár dolgot. Szükségünk van egy tusfürdőre, frissfölre, valamilyen péksüteményt is bedobunk a kosárba, veszünk nassolni egy kis aszalt gyümölcsöt, túró rudit, ropit. Meg sem fordul a fejünkben, de nagy eséllyel mindegyikben van pálmaolaj, és a boltok polcain található más termékek közel 50%-ában is. Egy átlagos európai közel 10kg-ot fogyaszt évente, anélkül hogy ez tudatosulna benne.
A pálmaolajjal kapcsolatos problémákról, hasonlóan a globális felmelegedéshez, egyre többet, és több helyen lehet hallani. Remélhetőleg egyre több emberhez el is jutnak az információk, mert sajnos attól hogy nem tudunk a mindennapi apró döntéseink következményeiről, a felelősség még a miénk, és hatalmas problémákat okozhatunk a világ másik felén.
Az olajpálma eredetileg Nyugat-Afrikából származik, a 20. század elején került Délkelet-Ázsiába és az ottani trópusi esőerdők, nagyon kedvező termőterületnek bizonyultak. A brit ipari forradalom nyersanyagigénye indította be az iparágat, eleinte gépészeti kenőanyagként használták. A Második világháború után, hidrogénezés feltalálásával, az Európai igények tovább növekedtek, könnyebben tudták szállítani, és élelmiszerekben is elkezdték alkalmazni.
A világ pálmaolajtermelésének változása 1964 és 2014 között
Kezdetben Malajzia volt a fő termelő, azonban a 70-es években az Indonéz állam felismerve a benne rejlő potenciált, támogatni kezdte az iparágat, 2007-ben átvette a vezetést. Gyorsan kedveltté vált a gyártók körében, mert széleskörűen felhasználható, így a nyersanyagigény jelentősen növekedett az elmúlt évtizedekben, és azóta is töretlenül növekszik. Összességében több tíz millió tonna pálmaolajat termelnek évente, a világ növényi olajtermelésének több mint 30% át teszi ki. Ezek alapján még akár sikersztori is lehetne a pálmaolaj története, azonban a világ lassan szembesült a termelés okozta problémákkal, amelyek hosszú távú következményei aligha fejezhetőek ki pénzben. [1,3]
Erdőirtás Borneón 1950-2020 között
A pálmaolajhoz köthető első és legnagyobb probléma az őserdők irtása, hogy új ültetvényeket hozzanak létre. Az Indonéz Erdészeti Minisztérium jelentése szerint 24 millió hektár esőerdőt irtottak ki 1990 és 2015 között. Ez már magában is felfoghatatlan károkat okoz, mert ezek az erdők hihetetlenül gazdag élővilággal rendelkeznek, rengeteg oxigént termelnek, és még több szén dioxidot tartanak megkötve. Nagyrészt függ tőlük a földi élet egyensúlya, nem hiába hívják őket a föld tüdejének. A terület megtisztítását általában égetéssel végzik, miután az értékes faanyagot kitermelték, ami közvetlenül is veszélyezteti az ott élőket, embereket, állatokat egyaránt. Nagy területű őserdők helyezkednek el lápokon, amik lecsapolásával és égetésével 28-szor annyi szén-dioxid szabadul fel, mint a talajon növő erdőknél. [4] A keletkező füst olyan nagy mennyiségű lehet, hogy pl. 2015-ben légszennyezési krízis [2] alakult ki Délkelet-Ázsiában, és emiatt Indonézia a harmadik legnagyobb üvegházhatású-gázkibocsátó a világon. Az őserdők eltűnésével az ott élő állatok élettere is megszűnik, az addig érintetlen területek könnyebben elérheőek, így orvvadászok, állatkereskedők is tizedelik őket, valamit az ültetvények dolgozói is mint kártevőkre tekintenek rájuk, és kegyetlenül elpusztítják őket. Számos faj került a kihalás szélére, mint pl. az orángután, szumátriai tigris stb.
A pálmaolaj termelésének van egy szociális aspektusa is, mert bár a nagy cégek azt hirdetik, hogy munkahelyeket teremtenek, valójában az ott élők töredékét foglalkoztatják, és őket is minimálisan fizetik, éppen hogy fent tudjanak maradni. Az államtól vásárolt területekkel elveszik a bennszülött törzsek élőhelyét, a kistermelők helyzetét próbálják ellehetetleníteni, hogy aztán az ő területeiket is megvásárolhassák, ezzel teljesen függő viszonyba kerülnek az ott élők. Jelentős munkajogi visszaélések, és gyermekmunka is előfordul az eldugott területen. [1]
A probléma nagyon összetett, a megoldás még inkább. Vannak kísérletek, mint például a fenntartható pálmaolaj, amely azt jelenti hogy a pálmaolaj termelése nem köthető erdőírtáshoz, és embereket sem károsított a folyamat. Ennek egy intézményi kerete az RSPO (Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal) amely egy non-profit szervezet, és a pálmaolaj ipar minden szektora képviselteti benne magát, illetve természetvédelmi szervezetek. A probléma pont ebben áll, ugyanis a szembenálló érdekek miatt nem sikerül jelentős korlátozásokat alkotni, valamit retorziók sincsenek, így lehet az, hogy az RSPO például még az erdőirtás tilalmát sem tudja foganatosítani.
Hatékony önszabályozás nélkül az olajpálma ipar tovább folytatja ámokfutását, és a dolgok jelenlegi állása szerint a kereslet legnagyobb befolyásoló tényező, így minden nap, minden vásárlásunkal szavazhatunk a pálmaolaj ellen.
Kövess minket a facebookon is, likeold oldalunkat!
Dr. Jane Goodall 1977-ben hozta létre a Jane Goodall Intézetet a csimpánzok és élőhelyük védelmének érdekében. Az azóta eltelt idő alatt pedig már a világ 24 országában alakult Jane Goodall Intézet, s a globális hálózat összesen több mint 110 országot foglal magában. 1991-ben Dr. Goodall, a fiatalságba vetett hite és reménye jeleként útjára indította a Roots & Shoots környezeti nevelési programot, aminek tagjai aktív környezetvédelmi programok által azóta is nap mint nap enyhítik a bolygónkra nehezedő terheket.